A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
72 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 72 Ennélfogva ez a három faj nem nagyon messze fekvő szintekből származik, míg MOJSISOVICS a D. tyrolensis szintjéül Dél-Tirolban a buchensteini emeletet adja meg. A D. obliqua is a D. Lommeli szintje alatt fekhet. A Pufler-Schluchtban Grödennél D. Taramellii-t tartalmazó padok fedőjében láttam, az Abtei-völgyben egyedül (nem D. Lommeli-vó\. együtt) kvarczhomokkő-lapokon fordul elő, sötét márgákban. Boszniában a D. Pichleri-t márgákban láttam, melyek a bulogi meszeken fekszenek, vagy részben ezekbe vannak begyűrve, 1 továbbá wengeni rétegekben Peóencinél Grahovo mellett D. Lomme/z'-vel. 2 A scheuchensteini példányok, melyeket BITTNER 3 találóan leírt ugyan, de el nem nevezett, nem térnek el fontosabb tulajdonságra nézve a D. Pichleri-iöX. A bukovinai példányok többnyire igen jól megegyeznek a többi lelőhelyről származókkal. Ezen típusos kifejlődésű teknők mellett a Pareu Kailorról olyanok is vannak, melyek a D. Pichleri alakjával bírnak ugyan, de bordáik oly szélesek, mint a D. Pauli-ó\. Ezeket a példányokat vagy mint a D. Pichleri varietásaként, vagy a D. Pauli-hoz való átmeneti alakként foghatjuk fel. Magyarországon sem hiányzik ez a faj. Példányok, melyeket e fajhoz sorolnék, a forráshegyi (Felsőörs) tridentinusos mészből, az Arács melletti Koloskavölgy márgás, gumós meszeiből, továbbá az örvényesi márgás meszekből ismeretesek. Ezen utóbbi két előjövetelt magasan kiemelkedő búb és erős konczentrikus redők jellemzik. Ennélfogva ezek sem egyeznek meg teljesen a típussal. Egyelőre csak összehasonlításként csatolom őket a D Pichleri-Xxez. A fiatal stádiummal (D. obliqua) jobb megegyezést mutat egy KöveskállaMalomvölgyből származó példány (füredi mészből ?). Alakja és körvonala teljesen megegyező, csupán a D. Pichleri erős bordái helyett finom, szabálytalan vastagságú radiális bordái vannak; ezen példányt tehát D. cf. Pichleri MOJS. néven jelölöm. A bakonyi triászban, az ú. n. füredi meszekben, melyek a Daonella Lommeli-X tartalmazó tridentinusos meszek fedőjeként szerepelnek és pedig annak felső részében, tehát körülbelül a cassiani rétegek feletti nívóban több helyen daonellák láthatók, melyeket a D. Pichleri-töX (és annak fiatal alakjától a D. obliqua-tÖX) alig lehet megkülönböztetni. Ezen lelőhelyek a következők: Kisleshegy Balatonudvarinál, itt a D. Pichleri típusával egyező nagyságú és nagyobb példányok vannak; Győrhegy Balatonfürednél és Kádárta Veszprémnél. Kisleshegyről való nagyobb példányoknál a bordák a perem felé szélesek és laposak, osztatlanok, a mi a D. Pichleri-ve. jellemző. A füredi meszekben való előfordulás a Daonella Pichleri alakkörének Magyarországon való nagyobb elterjedtségére mutat, míg különben — a mennyire a geologiai szint megállapítható volt — a D. Pichleri termőhelyéül főleg wengeni és részben buchensteini rétegek voltak kinyomozhatok. Lehet, hogy a füredi mész alakjai egy külön mutácziót képviselnek, amit azonban csak akkor lehetne pontosabban megállapítani, ha tökéletesebb példányaink volnának. Lelőhelyei: Arzler Riese, Arzler Scharte, Höttinger Alpe, Seegrube n. Mühlau Innsbrucknál, wettersteini meszekben ; Scheuchenstein (Miesenbachnál) szürke meszek1 Geologie d. Umgeb. v. Sarajevo ; Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A., 53. k (1903), 1904, 607. old 2 1896-ban. 3 A. BITTNER : Hernstein, 134. old.
