A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
70 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 70 A rendelkezésemre álló originálisok szerint ez a faj a D. cassiana és a D. Pichlerivel mutat hasonlatosságot. A D. Pichleri és obliqua-hoz való közeli vonatkozásokra már BITTNER reámutatott. 1 A D. reticulata bordázottsága inkább a D. cassiana-va, búbjának exczentrikus helyzete pedig inkább a D Pichleri-ve emlékeztet. A kevéssé osztott bordák ellaposodása és kiszélesedése a D. cassiana-ná\ és a D. reticulata-ná\ közös. Ez a sajátság a D Pichleri néhány példányánál csak jelezve van. E szerint a D. reticulata a I). cassiana-\ó\ búbjának exczentrikusabb helyzete és számosabb bordája által különbözik, a D. Pichleri-iő\ pedig a mellső oldal széles, lapos bordái, továbbá egyáltalán a bordák gyengébb kiképződése által tér el. A D. reticulata ezért a D. Pauli-hoz még közelebb áll, ez utóbbinak azonban szélesebb bordái és ferdébb alakja van. A többé-kevésbbé erős konczentrikus redők fellépését a D. reticula-x\á\ nem tekintem lényegesnek. Erre való tekintettel, egy az innsbrucki egyetem gyűjteményében levő az Arzler Rieseről származó példányt a D. reticulata-hoz sorolok, melynek típusaitól csak a konczentrikus redők gyengébb kifejlődése által különbözik. Ezt a meghatározást megerősíti azon körülmény, hogy az innsbrucki példánynál a mellső záros peremen két keskeny borda fut le, melyeket egy még egyszer olyan széles követ, a mely tulajdonságot MOJSISOVICS a D. reticulata-uá\ leír és a mi a szőllősi egy és ugyanazon padból (sőt kőzetdarabból) származó, két originális példányon is látható. Ez a messzemenő megegyezés azonban inkább csak véletlen. A D. reticulata-nak a D. Taramellii-\e\ való összehasonlítását nem lehet egészen elkerülni, miután körvonaluk és búbjuk helyzete megegyező. A bordázottságuk azonban eltérő, a D. Taramellii bordái sokkal finomabbak és számosabbak. Egy MOJSISOVICS által is ismert örvényesi példányon (az ú. n. füredi meszekből) a bordák osztottsága előrehaladottabb, mint a D. reticulata-ná\. MOJSISOVICS ezt a példányt csak Daonella sp.-nek jelölte meg. Én is fenntartással sorolom fel mint Daonella cf. reticulata-1. Lelőhelyei: MOJSISOVICS Szőllőst és a Tamáshegyet (B.-Füred) említi, ez utóbbi helyről csak kétes töredékek ismeretesek. Én a következő helyekről láttam: Győrhegy Balatonfürednél, Forráshegy Felsőörsnél, Örvényes, továbbá Arzler-Riese Innsbrucknál. Ezen lelőhelyek részben wengeni, részben cassiani rétegeknek felelnek meg. Daonella Pichleri MOJS. 13. és 14. ábra, IV. tábla, 5—8. ábra. 1861. Monotis salinaria GÜMBEL : Geognost. Beschr. d. bair. Alpengeb. 177, 255. old. 1861. Halobia Lommeli GÜMBEL 1. c. 255. old. ? 1866. Halobia Lo7nmeli M. HOERNES in PICHLER: Carditaschichten und Hauptdolomit. Jahrb. der k. k. G. R.-A. 75. old. 1873. Halobia Pichleri GÜMBEL: Geognost. Mitt. a. d. Alpen I, Sitzungsber. d. bair. Ak. der Wiss. 56. old. 1874. Dao7iella Pichleri E. v. MOJSISOVICS: Über d. triad. Pelecyp.-Gatt. Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. G. R.-A., VII. k., 2. f., 16. old., II. t., 3. ábra. 1874. Daonella obliqua E. v. MOJSISOVICS: 1. c., 21. old., II. t., 5—6. ábra. 1 Verh. d. k. k. Geol. R.-A. 1887. 93. oldal. Jegyzet.
