A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
66 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 66 Körvonala és búbjának helyzete nem ismeretesek. Bordázottsága azonban, a mint már TORNQUIST kiemelte, nem olyan szabályszerű, mint a D. Lommeli-é. Ezt a fajt másutt felismerni tehát nehéz lesz. Lelőhelye: A típus (unikum) Würzberg közeléből való. Daonella dubia (GABB). 1864. ? Halobia dubia W. M. GABB: Geol. surv. of Calif. Palaeontology. I. k., 30. old., 5. t., 28. ábra. 1874. Daonella dubia E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelec.-Gatt. Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. Geol. R.-A., VII. k., 2. f., 22. old. GABB szerint a teknő kissé ferde és lapos, a búb előugró, a hosszú záros perem egyenes. Felületét egyenes vagy hullámos radiális bordák díszítik, melyeken több barázda van, ezek közül egyik alkalmilag mélyebb és így kettéoszlást idéz elő. Az interkosztális barázdák félszer oly szélesek, mint a bordák. Rendesen ferde, konczentrikus hullámok is láthatók. E faj MOJSISOVICS szerint a D. Lindströmi és a D. Lommeli között áll. Talán Spitzbergenen is előfordul (D. Lindströmi 1. c. LINDSTR. II. t., 8. ábra). Miután az originálisokat nem láthattam, egyszerűen e faj regisztrálására kell szorítkoznom. Lelőhelyei: Star Canon Nevadában, Giffords Ranch Kaliforniában ; Spitzbergen. Daonella Kotoi MOJS 1888. E. v. M OJSISOVICS : Über einige japanische Triasfossilien; Beitr. z. Pal. Österr.-Ungarns etc. VII. k., 174. old., II. t., 3. ábra. A héjak laposak, majdnem még egyszer oly hosszúak, mint magasak (30: 16'6), egyenlőtlen oldalúak, hátul ferdék, előrenyomult, de a mellső héjharmad mögött fekvő búbbal. A záros perem hosszú és egyenes. A bordázottság az egész héjra kiterjed. A bordák viszonylag szélesek, egyenlőtlenül és pedig hátul kétszer, különben egyszer osztottak. A részbordák és a bordapárok a középen a legszélesebbek, hátul a legkeskenyebbek. MOJSISOVICS ezt a fajt bordázottsága alapján a D. tyrolensis csoportjába vélte helyezhetni. Azt hiszem, hogy ez a tulajdonsága, továbbá hosszan megnyúlt alakja inkább a D. Sturi alakkörébe utalják. Lelőhelye: MOJSISOVICS szerint D. Sakawana-vaX együtt sötét és sárga homokkövekben Zohoinnál (Szakava mellett), Japán. Daonella Sakawana MOJS. 1888. E. v. M OJSISOVICS : Üb. einige japanische Triasfossilien; Beitr. z. Pal. Österr.-Ungarns, etc. VII. k., 174. old., II. t„ 4—5. ábra. A teknők másfélszer oly hosszúak, mint magasak, hátul ferdék és kissé előretolt helyzetű búbbal bírnak. A záros perem meglehetősen hosszú és egyenes. A bordázottság az egész héjra kiterjed. A bordák számosak, közepes szélességűek, kétszer osztottak.
