A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
64 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 64 jellemző. Ezeknél a megosztott bordák a búb közvetlen közepéig érnek. Wengenről is ismeretesek oly példányok, melyeken a primér bordák a búbtól 7 mm-re, a secundér bordák osztatlanul 20 mm-re érnek. Ez azonban nem mutat külön varietásra, hanem csak a bordázottság egyénileg viszonylag késői osztódására. LINDSTRÖM A. és OBERG P. spitzbergeni előfordulásokat Daonella Lommeli-ve\ azonosítottak. Spitzbergenen egész sorozat oly faj látszik előfordulni, mely a Daonella Lommeli-veX hasonlatosságot mutat. Egy ilyent már MOJSISOVICS Daonella Lindströmi néven választott külön. Egy másik alak, mely kevéssé osztott, széles bordákkal bír, a Daonella Frami-hoz áll nagyon közel. Ehhez tartozik p. o. az egyik LINDSTRÖMféle originális (Trias och Juraförsteningar frán Spetsbergen Kongl. Vetensk. Akad. Handlingar, VI. k., 6. f, II. t., 8. ábra). Olyan példányokat is ismerek, melyek körvonaluk révén tényleg nagyon közel állnak a D. Lommeli-hez. De ezeknél sem lehet azonosságot feltételezni. Sajnos, a legutóbbi spitzbergeni gyűjtéseket csak futólag láthattam, ennélfogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy a valódi Daonella Lommeli Spitzbergenen való előfordulásának kérdését eldönthessem. A D. Lommeli palás kőzetekben előforduló példányai többé-kevésbbé laposra nyomottak, míg a vastagpadú meszekből valók világosan domborúak (Seegrube Innsbrucknál). Ettől a különböző megtartottsági állapottól eltekintve, a Daonella Lommeli bizonyos díszítésbeli variácziókat mutat, melyek az elsődleges és a másodlagos barázdák számából és kifejlettségéből adódnak. Az előbbiek száma 10 és 20 között ingadozik. A másodlagos barázdák vagy kisebb számban vannak és ekkor dichotomikus elágazódást mutatnak, vagy nagyobb számban vannak csoportokban. A Daonella Lommeli alakkörének világos elkülönítése alakra és korra eltérő mutácziókra nem volt lehetséges. A Daonella Lommeli főtermőhelye a wengeni rétegekben van, fel kell tételeznünk ezenkívül, hogy mélyebb szintekben (Innsbruck vagy Seiseralpe) és felsőbb (cassiani) rétegekben is előfordul. Ez utóbbi eset a bakonyi triászban fordul elő. Lelőhelyei: A Daonella Lommeli lelőhelyei az utóbbi időben annyira megszaporodtak, hogy felsorolásuk túlnagy helyet venne igénybe. Itt csak a fontosabbakat említem. St. Cassian vidéke (Wengen, Corvara stb.) szolgáltatta a típusokat. MÜNSTER originálisa Wengenről való, akkoriban más lelőhely még'nem volt ismeretes. A DéliAlpok többi lelőhelyei közül csak azokat említem, a honnan gazdag anyag állott rendelkezésemre: Misurina (Maraja alta), Pufler Schlucht, Seiser Alpe, Caprile-Alleghe, Neu Prags a Pustertalban, Prezzo, Val Daone, Rio Acqua buona Forrni Avoltrinél. TELLER 1 az Oistrizza-nyeregből és GEYER az Aupa-nyeregből (Raibl) említik. Az Északi-Alpokból Innsbruck (Mühlau) és Gross-Reifling említendők; BITTNER 2 Lunz-Göstling és Scheibbsről említi; WÖHRMANN 3 és FRAAS a bajor Alpokból említik, így a Schwarzacheről Ruhpoldingnál, továbbá Haliról és pedig a Haller Salzbergre vezető útról a Magdolna-kápolna alatt. Az innsbrucki lelőhely a Daonella obliqua = D. Pichleri-ve\ együtt való előfordulás miatt nevezetes. Magyarországi biztos lelőhelyek : Győrhegy Balatonfürednél, Forráshegy Felsőőrsön, Örvényesi völgy, Tótvázsony, Kis-Leshegy Balatonudvarin, Vámos, Katra1 F. T ELLER : Fossilführende Horizonte i. d. ob. Trias der Sannthaler Alpen; Verh. d. k. k. G. R.-A. 1885, 356. old. 2 Verh. d. k. k. G. R.-A, 1891, 321. old. J S. v. WÖHRMANN: Die Raibier Schichten. Jahrb. d. k. k. G. R.-A. 1893, 660. old.
