A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mon o g r a fiájához. 61 A teknők hosszan megnyúltak, épp úgy mint a Daonella Sturi-ná\, a búb helyzete kissé a közép előtt fekvő, a növekedési csíkok elől erősen meggörbültek. A díszítés héjanként változó. Hátul, a záros peremtől némi távolságra gyakran egy tetőszerű dudorodás látható, a mely egy megosztott főborda erős előreállása által keletkezik. A záros peremek közelében a bordák gyengébbek és keskenyebbek, elől erősek, viszonylag keskenyek és kevésbbé osztottak. Két díszítési válfajt lehet megkülönböztetni, melyek azonban együtt lépnek föl és mintegy két szélső esetet képviselnek. Var. I. széles intercostális barázdákkal bír, melyekben többnyire gyenge bordák futnak le, a főbordák keskenyebbek vagy csak kevésbbé szélesebbek a barázdáknál; előbbiek két- vagy háromosztatúak, ritkán négyosztatúak vagy osztatlanok. Var. II. keskenyebb intercostális barázdái vannak, a főbordák a hátsó héjrészletben rendesen többosztatúak (3—10-ig). Egy a Tamáshegyről (Balatonfüred) származó töredék a Daonella e sinensis-hez igen közel áll. BITTNER a Seevviesen melletti Bruchtalban gyűjtötte ezt a fajt, mely itt épp olyan változatos díszítéssel bír, mint Esinonál. A seewieseni horizont helyzete épp oly kevéssé pontosan ismert, mint az esinoi. Legvalószínűbb mindkét helyen egy mélyebb ladini horizont. Lelőhelyei: a Monte Codeno Esinonál; Tamáshegy Balatonfüreden; Bruchtal Seevviesennél, északi Styria, világos szürke mészben. Daonella longobardica (MOJS. mscr.) KITTL n f. II. tábla, 19. ábra és III. tábla, 1. ábra. A wieni földtani intézet gyűjteményében egy az esino meszekből származó Daonella-faj két nagy, de tökéletlen példánya van, melyek következő sajátságokkal bírnak: A teknő nagyon lapos, a búb és a záros perem közelében erősebben görbült, a fiatal (8—15 mm magas) héjakon kevés konczentrikus redő van, a záros perem felül hosszú, a búbon kissé tompaszögű; később a héj sokkal magasabb (54 mm magas, 60 mm széles). A búb előretolt helyzetű, idősebb példányokon a mellső peremtől a héjhossz V 3 részére fekszik, fiatalabb példányokon kissé hátrább van. A számos, lapos borda rendesen kétszer osztott, az elsődleges bordák a búbtól 3—5 mm távolságra kezdődnek, a másodlagos és harmadlagos bordák rendesen párosak, a peremen 1 mm szélesek. A mellső háromszög sima, a hátsó bordázott. A záros perem hátsó egyenes része még egyszer oly hosszú, mint a mellső része. A záros perem mellső része alatt egy radiális, lekerekített kidudorodás van, a mely azonban alsó részében nincs elhatárolva, hanem kilaposodik. Ez a dudorodás ott van, a hol a halobiák mellső füle, ennek azonban nem lehet tekinteni. Ezen erős magasságbeli növekedést mutató Daonella bordázottsága a Daonella indicá-éhoz hasonló, fiatal stádiumban azonban tekintélyesen hosszabb. Hasonló alakok a D. Marmolatae és a D. paucicostata. Az első viszonylag hosszabb, nem magasodik, kevesebb és szélesebb bordával bír; utóbbi már fiatal stádiumban is magasabb, bordái szélesebbek. A D. Marmolatae a D. longobardica-\\oz áll a legközelebb. Lelőhelye: TELLER F. a Costa di Prata-i szürke esino-meszekből gyűjtötte.
