A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
52 D. tripartita és D. bulogensis stb.), sőt egyes halobiák-ról (H. vixaurita) van szó. Valószínűleg sikerülni fog az ú. n. D. partkanensis összes példányait — a mennyiben azok egyáltalában meghatározhatók — a fentebb megnevezett, részben idősebb, részben fiatal fajokkal azonosítani. Lelőhelye: Ennek az eltörlendő fajnak típusai a Graseckerbergről valók Partenkirchen mellett. Daonella impcrialis KITTL n. f. V. tábla, 3—4. ábra. A teknők nagyok, laposak, egy kissé előálló búbbal. Körvonala hosszabb a szélességénél (3:2 arányban), a záros perem hosszú és egyenes, a búb helyzete előrenyomult, a hátsó harmad előtt áll. Az elsődleges bordák többszörösen osztottak, a részbordák számosak, a teknő peremén szélesek és lelapítottak, elől szélesebbek, mint hátul. A bordázottság a záros peremekig tart, vagy pedig keskeny vagy szélesebb szektorok bordátlanok. Sem elől, sem hátul nem lehet fülszerű képződményt észrevenni. A teknő peremének közelében a bordák helyenként megtörtek, de csak egyes helyeken és nagyon alárendelten. A Daonella imperialis nagyságra, alakra és bordázottságra nézve nagyon hasonlít az ugyanazon lelőhelyen, de más padban fellépő Halobia dilatatá-hoz, mely utóbbi azonban világosan kiképződött, osztott halobia-füllel bír. Ez a faj, mely egyike a legnagyobbaknak, a Siriuskogelről való Ischl mellől, a hol szürke hallstatti meszekben lép föl, melyek egyéb kövületeik alapján a nori emeletbe tartoznak. Egy daonellá-nak. nori rétegekben való fellépése feltűnő körülmény, 1 annál inkább, mert ugyanazon meszekben, ugyanazon lelőhelyen egy halobia fordul elő, mely a Daonella imperialis-hoz feltűnően hasonlít, de tőle egy mellső, világosan osztott fül jelenléte által különbözik. Tévedés itt alig foroghat fenn, mert egy kőlapon levő összes példányok, a mennyiben záros peremük megvan, könnyen ismerhetők fel daonellá-nak, míg az összes többi lemezen levő példány egész biztosan halobia. Mindkét faj azonban levált kőtömbökből való, úgy hogy geologiai koruk nem állapítható meg. A Daonella imperialis bordázottságbeli variabilitását ugyanazon kőlapon előforduló két szélső példány rajzán tüntetem fel. Lelőhelye: Ez a daonella az Ischl melletti Siriuskogel noricumbeli szürke meszeire szorítkozik. Daonella (?) aperta KITTL n. f. VIII. tábla, 19. ábra. A teknő körvonala tojásdad-trapezoidális, hátul mintegy 100° alatt lemetszve, majdnem másfélszer oly hosszú, mint a milyen magas, a teknő legnagyobb magassága kissé a teknő közepe mögött van, a búb kissé előbb fekszik. A záros perem 1 Egy másik daonella-fajt, mely a Daonella imperialis-\.ó\ teljesen elüt, a Gösau melletti Falmbergalmról mint Daojiella gosaviensis-X. írok le.
