A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 45 Daonella indica BITTN. IV. tábla, 10—11 ábra; IX. tábla, 23. ábra. 1899. A. BITTNER: Trias Brach, und Lamellibranch.; Palacontologia Indica, XV. sor. Himalayan Fossils, III. k, 2. r., 39. oldal, VII. tábla, 4 — 11. ábra. 1904. Daonella aff. tyrolensis E. KITTL: Geologie d. Umgebung von Sarajevo; Jahrb. d. k. k. Geol. R -A., 53. k„ 733. oldal. A teknők BITTNER szerint magasabbak szélességüknél, ezt az ábrán nem lehet felismerni, miután itt a szélesség felülmúlja a magasságot, a mi nemcsak a teknők körvonalából, hanem a növekedési vonalakból is felismerhető. BITTNER a D. indica-X mindenek előtt a D. tyrolensis-séX és a D. partkanoisis-séX hasonlította össze, de nem azonosította őket. Anyagom alapján azt látom, hogy a D. indica a D. tyrolensis-seX közeli rokon. Mindkettő az Innsbrucki Wettersteinmeszekben fordul elő. BITTNER leírása szerint a Daonella tyrolensis kevésbbé ferde, majdnem egyenlő oldalú, sokkal magasabb; búbja határozottan központibb helyzetű és bordázottsága a gyakran előforduló háromágú jellege által eltérő. Ugyanez mondható BITTNER szerint a Daonella badiotica-ró\, a mely kissé ferdébb a D. tyrolensis-né\, de tőle máskép alig különböztethető meg. A D. tyrolensis kissé magasabb és kevésbbé ferde mint a D. indica, bordái gyakrabban háromágúak, búbja központibb helyzetű, a D. badiofica-nAí a ferdeség elmarad, a többi különbség fönnáll. A Vrhovine lejtőjén a Kalina potok felé a Hvala Vrelo-forrásnál egy Daonella-X találtam, melyet fentebb idézett munkámban mint D. aff. tyrolensis írtam le. A fiatal példányai ferdén tojásdadak, még egyszer olyan hosszúak, mint a milyen magasak; később a teknő inkább a magasság felé növekszik, de azért mindig hosszabb marad a magasságánál. A héj a búbtáj kivételével egészen bordázott. A bordák meglehetősen erőteljesek, íveltek és 12—30 mm magas teknőkön még osztatlanok; csak egyes bordák ágazódnak el korábban vagy később. Növekedő hosszal a bordák ellaposodnak. Elől a záros peremen néhány szélesebb, erősebb borda van; ezután a héj közepe felé egy keskenyebb és egy szélesebb bordákból álló csoport következik. De ez egyénileg kissé különböző, a különbségek nem nagyok. A nagyobb példányok méretei: 4*5 mm magasság mellett 9'5 mm hosszúak 136 » » » 17'4 » 17"5 » » » 24"2 » 58 » » » 66 » » Ezek után nem találok a Hvala Vrelo-i daonelldk-nál lényeges különbséget a Daonella indica-vaX szemben, a mi arra késztet, hogy az utóbbi fajhoz csatoljam őket. Épp úgy mint a Daonella indica-náX a boszniai Daonella fiatal példányai inkább 'a Daonella bulogensis-hez hasonlítanak, idősebb, nagyobb héjak pedig a Daonella tyrolensis-hez. A boszniai Daonella általam régebben feltételezett vonatkozásai a Daonella Lepsiusi-hez sokkal csekélyebbek, mint feltételeztem. A LEPSIUS által Dosso Altaból (Val Trompia) mint Daonella parthanensis leírt faj körvonalát, búbjának- helyzetét és bordázottságát illetőleg nagyon közel áll a
