A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
Bakonyi triasz-bra cliiopodák. 33 meg, a miért is az ilyen példányok meghatározására és előjövetelére általában súlyt helyezni nem lehet. Termőhelyek : A legnagyobb és legtipusosabb példányok a veszprémi Cserhátról (Leitner-udvarból) valók, a hol a Koninckina Leonhardi val társulva fordulnak eló' ; azután a VI. profil e 3 rétegei. A jeruzsálemhegyi apró, sima Spirigerák közül is akárhány ide tartozhatik Kétségesebb ellenben egynehány más veszprémi termőhelyről származó darab. Táborállás' mint termőhely 1890-ben is felemlíttetett. Spirigera (Anisaciinella) quadriplecta MÜNST. spec. III. tábla, 25—30. ábra. Spirigera quadriplecta MÜNST. sp., Abhandl. d. geol. R.-Anst. XIV. 1890, p. 157, tab. XXXVII, fig. 22, 23, 24 Ezen rendkívül jellemző faj, a mely egyszersmind az egész triasznak egyik legfeltűnőbb brachiopoda-tipusa, már régibb idő óta ismeretes vala a veszprémi Táborállásról (BÖCKH) és a veszprémmegyei Vöröstó község határából. Az idevaló példányok külső állapota is egyezik a sct.-cassianiakéval. Az újabb gyűjtések gazdag anyagában csak egy dolomitos kőzetben foglalt lenyomatait találtam; legújabban azonban LACZKÓ D. tanár úr fáradságot nem ismerő kutatásának sikerült ezen faj héjas példányait is, még pedig nagyobb számban megtalálni. E példányok jobbára a var. euplecia m. alakjához tartoznak, — és köztük a széles alak mellett, a mely a LAUBE XIII. táblájának 6. képével lerajzolt alaktól csak kevéssé tér el, még jóval keskenyebb darabokat is találunk, úgy hogy ez utóbbiak e tekintetben még ama magyar alak mögött is maradnak, a melyet én a XXXVII. táblán a 23. ábrában közöltem. Azonkívül vannak közöttük még egyes kisebb példányok is, a melyek egyformán erős középbordákkal birnak és a melyeket én a fent idézett helyen (II. tábla, 19. ábra) var. costosa neve alatt írtam le Ezen példányok, éppen úgy, mint a sct.-cassianiak, többnyire keskenyebbek és kisebbek (28. ábra) Ellenben az olyan elfajzások, a melyeknél a bordákon az elmosódás jelei mutatkoznak (var. obliterans m. LAUBE tab. XIII, fig. 6 f, g, h, /,) — úgy látszik — Veszprémnél csak nagy ritkaság-számba jönnek. Az egyik, bizonyos mértékben még a meglehetősen keskeny formájában is hasonló példányt a 29. ábra mutatja. Ez utóbbinál a kis teknő közép bordája igen keskeny és rövid, — és az oldalbordák is csak "kis mértékben domborodnak ki, a miért is ezt a darabot bízvást a Sp. quadriplecta var. obliterans alakja mellé állíthatjuk. A sct.-cassiani conftuens m. varietásnak is akadt Veszprémben képviselője, igaz, hogy csak egy példányban. Ezen példány külsőleg teljesen egyezik a var. confluenss7,e\, csak a kis teknőjén látszik egy igen mély középbarázda s e mellett még a középbordának nyomait és magán viseli. A nagy teknő két középbordája nem olvad össze annyira, mint a var. confluens-nél, hanem egy gyenge középbarázda választja el őket egymástól. Eszerint a tipusos euplecta alakjával szemben érvényesülő különbségek szinte kizárólag csak a kis teknő középbordá1 (—- Szalaydomb = VI. profil e, f\ g). A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I k. I. r
