A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
8 Adatok a triász IJalobiidái és Monotidái monográfiájához. 8 (Gonodoti astartiformis FRECH.) Posidonia vagy más, közelebbi meghatározást meg nem engedő, halobiidák embrionális példányaihoz számítom a FRECH által a Nosztori-völgyből mint Gonodon astartiformis meghatározott kövületeket. Mindenekelőtt rá kell mutatnom, hogy a Gonodon-génusz teknői mindig határozottan ovális körvonalúak, nincs hosszú, szögletesen határolt záros peremük és laposan kiterített szegélyük, hanem egyenletesen domború teknőjük van. Mindezek a tulajdonságok azonban nincsenek meg a Gonodon astartiformis-on, ennélfogva nem is tekinthetem a Gonodon-génuszhoz tartozónak. Halobia embrionális alakja r A veszprémi márgákban gyakran találhatók tömegesen Posidoniá-boz hasonló teknők, kissé kiszélesedett körvonalakkal, konczentrikus redőkkel és radiális sávokkal, a melyek elől és a hátsó záros peremen gyengébbek. Világos, hogy ezeket az előfordulásokat posidoniák-nak tekinthetnők, ha nem halobiák társaságában fordulnának elő. Lelőhelyek: Ó-Budavár, Arács, Veszprémben Buhim-utcza és Anyós-utcza, továbbá Monoszló. A Tódi-mezőn Paloznaknál, Csopak és Veszprém között, továbbá a Kérikeresztnél Vámos közelében előforduló hasonló kövületeken még nagyobb biztonsággal ismerhető fel a halobiák-hoz való tartozásuk, mert //«/öáz«-töredékekkel együtt fordulnak elő. Hogy ez utóbbiak a H. rugosá-boz tartoznak,, az valószínű, de nem állítható biztosan. FÜGGELÉK : Triászkorbeli Estheria-fajok. Ha T. RUPERT JONES: «Monograph of the fossil Estheriae» (Palaeont. Soc. London, 1862) czímű munkája alapján a reczens Estheria-anyag bevonásával összehasonlítjuk az Estheria-bé)akaX a Posidoniá-évsb, akkor egész sorozat olyan jellegzetes különbséget veszünk észre, melyek tekintetbe vételével a két génusz különválasztása a legtöbbször sikerül. A «legtöbbször» szóval reá akartam mutatni arra a néhány esetre, midőn nem lehet, vagy legalább is könnyen nem lehet, egymástól megkülönböztetni a Crustacea-bé)2ka.\ a Lamellibranchiata-bQ]ak\.ó\. Az estheriák-nok többnyire vékony, szaruszerű héjuk van, ovális körvonalakkal, a búb előre tolódott, de sohasem áll messzire elő. A záros perem vagy felső teknőszél a búbtól hátrafelé tekintélyes hosszban egyenesre kinyújtott, de a búb előtt majdnem mindig lekerekített. A konczentrikus árkok (reczens formáknál csak ezek vannak, lamellák nincsenek) kiemelkedő hullámdombok hátán kissé bemélyítve fekszenek; a közbenfekvő hullámvölgyek nem mutatnak bevájt árkokat. A konczentrikus árkok és az alattuk fekvő hullámdombok majdnem egyenlő, szabályszerű távolságokban következnek egymásra. Az árkok között levő széles tér majdnem mindig hálószerűen vagy szemcsésen díszített, csak egyes fosszilis formáknál látszik egy a növekedési vonalaknak megfelelő konczentrikus sávozottság.
