A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
6 Adatok a triász IJalobiidái és Monotidái monográfiájához. 6 A kagylósmészben található daonelldk közt találhatók egyes alakok, melyek még egészen Posidonia-szerűek. Ez a hasonlatosság a fiatalabb Daonella-AAkoY. fiatalkori stádiumainál, sőt még a legtöbb füllel bíró Halobia-fajnál is megtalálható. Ebből, a mint azt már MOJSISOVICS E. is megtette, arra következtethetünk, hogy a Posidonia-, Daonella- és //«/öáf«-génuszok egy filogenetikai sorozatot képviselnek. Ennélfogva könnyen érthető az, hogy e három génusznak fiatalkori stádiumai majdnem egyformák, gyakran mint posidonia-kat írták és írják le őket. Ha azonban, a mi nagyon gyakran előfordul, egy és ugyanazon rétegben nagy daonelldk vagy halobiák és kis posidoniák fordulnak elő együtt, meg kell pontosan vizsgálni, vájjon ez utóbbiak nem képezik-e az előbbiek fiatalkori alakjait. A nagy Daonella- vagy Halobia-teknők búbjának és növekedési vonalainak a mellettük fekvő posidoniák-kai való összehasonlítása által ez a vizsgálat nagyon gyakran sikerül és eredménye legtöbbnyire az, hogy a posidonia-kat a velük fellépő nagy kagylók fiatalkori stádiumainak kell tekintenünk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy láttam kis héjakat is (kis fajokat, de nagy formáknak fiatalkori stádiumait is), a melyek tisztán mutatják a Halobia-jelleget. A posidonoid fiatalkori stádiumok és a Posidonia egyáltalában nagy hasonlatosságot mutatnak bizonyos a phyllopodák csoportjából való crustaceák-kai, nevezetesen az Estheria-génusszA; miért is nincs kizárva annak a lehetősége, hogy ezen lamellibranchiaták közül egyesek az estheriákkA össze ne cseréltessenek. Legújabban FRECH F. írt le a bakonyi triászból estheriá-kat. 1 Függelékkép tehát leírom itt a triász estheriáit is. Ezek kicsiny, sőt nagyon apró formák. Az egészen kicsiny embryonális héjacskákra még a következő nevek is léteznek: Avicula globulus WISSM. és Damesiella torulosa TORNQ., továbbá még TORNQUISTnál Arcomya sp. Kissé nagyobb héjak Gonodon astartiformis FRECH néven neveztettek el. Mindezen előfordulásokat és elnevezéseket itt sorrendben beszélem meg. (.Avicula globulus WISSM.) I. tábla, 8. ábra. Ezen alakot szerzője, MÜNSTER gróf, Beiträgen stb. 2 munkájában irta és ábrazolta le a wengeni palákból, a honnan ez a faj sok példányban gyűjteményemben is megvan, a hol ez Posidonia wengensis és Daonella Lommeli-xA együtt fordul elő. WISSMANN ábrái szerint az Avicula globulus viszonylag laposnak látszik, a példányok körvonalai különbözőek. A szövegben az idézett helyen ez áll: «Rögtön megkülönböztethető az előbbiektől (Halobia Lommeli és Posidonia wengensis) azáltal, hogy az egyes teknők majdnem félköralakúak és az alig észrevehető növekedési vonalokon kívül teljesen simák. A teknő íveltsége kevéssé látszik különbözni. Egy kissé ferdék, átmérőjük csak 4'". A salzburgi meszekben Monotis salinarid-vA egy kis kagyló fordul elő, a melyet én az Avicula globulus-tó\ nem tudok megkülönböztetni.» 1 FRECH F.: Függelék a bakonyi triász cephalopodáihoz stb. A Balaton tud. kutatásának eredményei. I. kötet. 1. rész, függ. 1905. 2 W ISSMANN in M ÜNSTER : Beitr. zur Fetrefaktenkunde IV. (1841), 23. old , XVI. tábla, 13. ábra.
