A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
96 Pinna spec. spec. Sima faj, a mely némileg a Pinna papyracea STOPP , fajra üt, töredékei Károlyházáról valók. Egy igen finoman csíkolt faj is előjön itt. Avicula spec. Sima avicula Szt-Gálról, a Torkászai-völgyből. Pecten acuteauritus SCHAFH. Termőhelye : Szt-Gál, meglehetős kemény és tiszta mészkőben. Pecten Hellii EMMR. VIII. tábla, 36., 37. ábrák. Jahrb. d. geolog. R.-Anst. IV. 1853. évf., 376. old. DITTMAR A. dr. a Kösseni-fauna isméit összeállításában, München 1864, ennek a faunának pectenjei között néhány sima fajt sorol fel, a melyekből azonban csak a Pecten Azzarolae STOPP , fajt ábrázolta. Ez meglehetős ferde faj, a melynek csak a belső fele ismeretes a P. filosus HAUER fajéhoz hasonló díszítéssel; a fajnak úgy látszik semmiféle oldali belső támasztó-lécze sincs, minthogy STOPPANI ezt példányán még sem nézhette volna el. Ezzel a fajjal tehát szóban forgó fajunk nem lehet azonos, minthogy az erős oldali, meglehetősen befelé fekvő támasztóléczek, vékony héja következtében különösen szembetűnnek. Az alak e mellett teljesen kerek, nincs nyoma rajta a ferdére hajlásnak és olyan fülei vannak, a melyek teljesen a P. incognitus (filosus aut) fülének typusa szerint alkotvák, azaz alapjukon szélesebbek, a záró-peremen megkeskenyednek, és külső szögletükön lekerekítvék (1. a 36. ábrát, míg a 37. ábra e tekintetben nem épen szerencsésen van kiegészítve). Belső szerkezete a Pecten filosus és P. incognitus-é'wa\ azonos, a miként ezt különösen egyes kőmagvak világosan mutatják. A héj felülete sima, belső állományának sajátságos szerkezetével tűnik föl, a mi finom, a búbtól kisugárzó, ívszerű, oldalt e fülekig terjeszkedő vonalakban nyilvánul, a melyek, mint finom rések a héjban, úgy tűnnek elő. A filosus-szexü. belső szerkezet nem valami különösen van kifejlődve, csak épen hogy fölismerhető. Az a leírás, a mit EMMRICH az Északi-Alpok Kösseni rétegeinek Pecten Helliijéről ad, oly kitűnően vág, hogy nem kétkedem, hogy a Bakonyból ez a faj van előttem. Minthogy ez a név már megvann és DITTMAR is használja, 1 azt hiszem 1 STOPPANI egy rhätiumi Pecten Hehlii ORB . fajt is, a melyet azonban DITTMAR nem említ, a Liasz ismert sima faja után így nevezett; STOPPANI szerint jól fejlett byssus-fül lel, ezért az itt tárgyalt fajtól különbözik. A Pecteii glaber HEHL azonos, ellenben GÜMBEL P. pseudodiscites-c ugyanaz lehet, a mit EMMRICH P. Hellii gyanánt említ. Minthogy azonban GÜMBEL semmiféle ábrát nem ad, EMMRICH elnevezéseé az elsőség. Hogy a félreértést mindenkorra elkerüljük, legyen szabad fölemlítenem, hogy a P. Hellii EMMR. nem valami téves írása a P. Hehlii ORB . névnek, ép úgy mint a «Bactrynium» EMMR. (L. ZUGMAYER : Rhát. Brachiopoden, 1880. müve 19. oldalát)
