A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák

26 Bakonyi triasz-brachiopodák. kinyújtott búbja által már egy kissé különbözik; másrészről nem találjuk rajta a cassiani R. Klipsteinii felemelt deltidiumát sem, de bordáinak száma is kisebb. A mint már említettem, ezen alakokat tényleg össze is lehetne kapcsolni a R. Humboldtii-\a\, anélkül, hogy ezáltal hibát követnénk el. Azonban a veszprémi márgák rokonalakú Retzid-inak többsége a típusos R. Hunibóldtii-tó\ eltér s ezeknek leírását adom a következőkben : Retzia Humboldtii Retzia hungarica 12 példánya Retzia lyrata Retzia Humboldtii 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Retzia lyrata A kis teknő hossza 37a 27. 2

2/3 2

2/

3 3 3 37a 37a 37 3 3

2/ ° 3 37* 4 47a 3 A kis teknő szélessége . 4 7* 3 4 4 4'

3 47 ^ '3 4

1/* 47* 473 5 5 57a 573 4 A nagy teknő hossza . 5 37s 4

a/3 5 4% 5 5 573 57* 57* 6 c. 6 — 6 Az area bázisa .... 37* 27 » 37a 3

1 O 3 373 37.3 37. 37* 37* 37* 37 3 4 40* 2 Az arca magassága. 2 1-7 3 2 3 27. 2D 2 273 27* 27'. 37* 37. — 37* A méretek ezen táblázatát azért bocsátom előre, hogy kitűnjék, miszerint a R. hungarica e tekintetben kétségtelenül szorosabban csatlakozik a R. Humboldtiihoz, mint a R. lyrata MÜNST.-IIÖZ, a mely utóbbi már a magas s e mellett a bázison keskeny areával bíró fajokhoz tartozik. Ez kitűnik különösen a kis teknő szélességének az area alapszélességével való összehasonlításából, mert ezen kétféle méret a Retzia Humboldtii-ná 1 és a R. hungarica-níú úgy viszonylik egymáshoz, mint 4:3 —4:3'3, ellenben a R. lyrata-nál mint 4:2. Habár a R. hungarica nagy teknőjének búbja többnyire hosszabb, mint a R. Humboldtii-é, mégis megtartja a maga erőteljes és széles alkatát is és az egész alak a Retzia Humboldtii alakjával való közelebbi rokonságra vall annyira, hogy minden erőszak nélkül visszavezethető a valamivel idősebb R Humboldtii formájára. Első tekintetre, talán arra is hajlandók lennénk, hogy a R. hungarica-i, kivált, ha csak egyes példányait veszszük szemügyre, — a R lyrata-hoz csatoljuk. És tényleg, az első veszprémi példányokról magam is Retzia cfr. lyrata MÜNST. néven (Abhandl. d. g. R.-A. 1890, XIV, p. 159) emlékeztem meg. Azonban ezen magyar alak ma előttem fekvő példányainak nagy száma kétség nélkül valóan arról győz meg, hogy itt egy a Retzia Huniboldtii-\\ez közelebb álló fajról van szó. A fent közölt méretekből kivehető, hogy a R. hungarica, mint valamennyi más rokonfaj, a nagy teknő búbjának hosszában variál, a mely azonkívül még majd egészen egyenesre nyújtott, majd pedig kissé előre görbült. Ez utóbbi különbséget észlelhetni számos Spirifer-nél és Spiriferiná-ná\ is ; ez tehát a Spiriferidák-ná\ általánosan elterjedt tulajdonság, a mely ennek következtében faji különbséget nem képezhet. A R. hungarica kis teknőjének középbordája jelentékenyen bemélyesztett, úgy a mint az a R. Huniboldtii-x\áX is látható ; ezáltal a kis teknőn egy sinusforma mélyedés támad, a melyben a középborda fekszik. A kis teknő oldalbordáinak száma, oldalankint állandóan 4—4 ; azután még mind a két oldalon egy-egy bordátlan fülecske következik. A nagy teknő bordáinak összes száma ennélfogva 10 ; itt a legszélső borda és az area