A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
Bakonyi triasz-lamellibranchiaták. 63 dalán a fogképződésnek nyomát sem láttam, illetőleg a kőmagon a fogképződésnek megfelelő benyomatok nyomát észre nem vehettem, a mi a mellett látszik szólni, hogy ez az alak a zár nélküli fajokhoz tartozott. Lehetséges azonban, hogy rövid, magas pántudvar volt ezen helyen, azonban a szóban forgó darabokon ezt ki nem mutathattam. A héj felületét meglehetős szabályszerűen rendezett, mérsékelt erősségű növekedési vonalozottság födi, a min kívül jó megvilágításnál elmosódott sugaras bordázottságot is észrevehetünk. A kőzet üregének kitt-lenyomata, a mely tehát a héj felületét tünteti elénk, a díszítés erősségét illetőleg a kőmagétól általában nem különbözik. Úgy véltem, hogy ezt a feltűnő alakot fentartással a viysidiopterdk közé sorozom, minthogy még leginkább a han-bulogi és a schreyeralmi márványok Mysidioptera Kittlii m. alakjára emlékeztet (leírása: Abhandl. XVII. köt., 198. old, XXI. tábla, 15. ábra), a mely búbjának alakjában a többi Mysidioptera-XajokXól lényegesen elüt. A Mysidioptera Kittlii alakot egyébként legújabban TOMMASI A. (Palaeont. Italica, V, 13. old.) a friauli Clapsavo-márványban is megtalálta, a mi mindenesetre a mellett szól, hogy az ilyenféle alakok a fiatalabb geologiai szintekbe is felnyúlnak. Ezért faunisztikai szempontból nem volna meglepő, ha Veszprémben is megtalálnék. Veszprém többi termőhelyeiről csak egy darabot ismerek, a mely a XII. profil Craspedodon Hornigii-X tartalmazó márgájából került elő, a melynek az itt leírt fajjal bizonyos hasonlósága van. Ez egy igen nagy, sima héjú faj bal teknője, erős búbbal és függőlegesen leeső mellső oldallal; alakja rövid, de magas. Minthogy nem sikerült a kemény, kovás kőzetbe zárt mellső oldalt kiszabadítanom, s minthogy még a zár tájékát sem szabadíthattam ki eléggé, ezt az alakot nem is rajzoltattam le, s csupán arra szorítkozom, hogy előjövetelére utaljak. Majd csak, ha jobb példányokat találunk, lesz lehetséges ezt szisztematikusan megállapítani és leírni. Csupán annyit legyen szabad még megjegyeznem, hogy ez, az itt tárgyalt ? Mysidioptera cimbrianica alaktól fajilag határozottan különbözik. Termőhelye : Veszprém, a Sintér-domb világos, dolomitos mészköve, a melyben, úgy látszik, hogy igen ritka. Placnnopsis spec. VI. tábla, 19. ábra. Kicsiny héj, a mely látszólag egész kiterjedésében egy csigatekervényen ül, s a melyről csak mint egy Placnnopsis fiatal példányáról szólhatunk. Sima, alsó héjának búbrészletei meglehetős pontosan megegyeznek az alsó-ausztriai Opponitzimészkőben gyakori Placnnopsis-fajéval, a mely az Ostrea niontis caprilis állandó kísérője; föltehetjük, hogy az Opponitzi-mészkőnek ez a Placunopsisa a veszprémi Ostrea-padokban sem hiányzik, s úgy ezt a kis héjacskát bízvást ide sorozhatjuk. Ezt a fajt jelenleg Placnnopsis fissistriata WINKL . 1 néven idézik. A veszprémi, 19. ábrán lerajzolt példány mellett még egy kisebb ugyanazon faj ül a csigatekervény varratának hajlásánál; minthogy ez a második darab alzatához teljesen hozzásimul, ezért nyeregszerűen hajlott alakja van. Mindkét példány búbját kicsiny korongocska vagy lapos fejecske képezi. Termőhelye: Veszprém, Jeruzsálemhegy. 1 A IV. profil mellett levő kőfejtőből egy héjtöredék van előttem, a mely talán a Cardita-, vagy az Opponitzi-mészkő ezen nagy Ptacunopsis-khoz tartozott.
