A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
Bakonyi triasz-lamellibranchiaták. 269 a száma ugyanaz marad. A bordákat növekedési vonalozottság keresztezi, a mely a perem felé erősödik, szakaszonként erősebb megtörésekké fokozódik s ez által kitüremléseket s nyúlványokat, a főbordákon pedig tüskeképződéseket okoz. Az első erősebb megtörés 25 mm.-re van a búbtól, azonban először a távolabb következők kezdenek tüskenyúlványokat képezni, a melyek mindazáltal, a mint látszik, nem képeznek valóságos erősebb kiemelkedéseket. A hátulsó szárnyon a növekedési vonalozottság sokkal erősebben konvergál mell felé, mint ez az ábrán ki van tüntetve ; egy 25 mm. magas fiatal példánynak (az ábrázolt példány első erős növekedési megszakításának megfelelően) csupán mm. záró-perem felel meg, és nem 10 mm.-es, a mint ezt az ábrából következtethetnők. Ez a különbség a héj umbonalis részének meglehetősen elütő képet ad. A szóban forgó M. spinescens a sct-cassiani Mysidioptera spinigera m. alaktól minden rokonsága mellett is főként abban különbözik, hogy bordáin sokkal gyengébb a tüskeképződés, a mely a M. spinescens-en az alsó perem felé sem oly erősen fejlett, mint a hogy M. spinigerá-n már csekélyebb távolságban a búbtól ki van fejlődve. Sokkal közelebb látszik a magyar fajhoz állani az az alak, a melyet a Schluderbach melletti Seelandalperól egy példányban ismerek, s a mely ugyanazon a kőzetdarabon ül, a mi az Abhandl. XVIII. köt., XV. táblája 20. ábráján lerajzolt Macrodon cfr. nudus MÜNST. alakot is viseli. Ez a darab azonban, sajnos, csak töredék. Nagyobb számmal találtak rokon alakokat legújabban a SeisserAlpesek Frombach tufáiban, azonban ezek a példányok állandóan erősebben domborodottaknak tetszenek nekem, s mintha kevesebb bordájuk is volna. BROILI F. előzetes jelentésében : Mittheilung über die Bivalven der Pachycardientuffe der SeisserAlpe, a Centralblatt f. Miner, Geol, Palaeont, 1900. évfolyama 371. lapján, ennek a typusnak két faját nevezi el, a Mysidioptera acuta és M. elongata n. sp. fajokat. 1 Ennek a typusnak tekintélyes nagy alakjait az északalpesi Dachstein-mészkőből ismerem, és végre a nem alpesi-triasz képiselői a világos korall-mészkőből származnak, a mely Adneth vidékén a tulajdonképeni vörös adnethi liasz-mészkő alatt fekszik. Az itt levő alakokat részben tetemes nagyságuk s különösen szabályos sugaras és koncentrikus díszítésük jellegzi, a mely díszítés már a búb mellett kezdődik ily módon kifejlődni. Az itt leírt Mysidioptera spinescens tehát, ép úgy, mint a Sct.-Cassianról ismertetett M. spinigera m., csak egy tagja ennek, a fajban gazdag nem alakcsoportjának, a mely a felső-triaszban igen el van terjedve. Termőhelyei: a lerajzolt példány a veszprémi Jeruzsálemhegyről származik. 1 Nagyon sajnálatos, hogy ebből a gazdag és fontos kövületanyagból oly fölötte kevés jutott a bécsi gyűjteményekbe ; ez annál sajnálatosabb, minthogy a Seisseralpe bizonyos részeinek kövületgazdagságát már 1844 (!) óta ismerjük, C LARA és EMMRICH közlései után (N. Jahrb. f. Miner. 1844 évf. 791, 799. old.; 1. továbbá ROTHPLETZ A. idevágó jegyzeteit, «Querschnitt»-je 40. oldalán), és minthogy az a kis gyűjtés is, a mit 1881-ben T ELLER F. és én szedtünk, Frombach Pachycardiatufái kövületgazdagságát szintén bizonyítja. Bizonyára úgy a birodalmi geologiai intézetnek, mint általában a bécsi gyűjteményeknek érdekében van, hogy ilyen fontos, régi osztrák területen fekvő kövület-termőhelyeket kizsákmányoljanak s méltóan képviselve lássanak; egyébként el kellene ismerni, hogy ZLTTEL-nek a «Geologia története» cz. művében, 1899, 539. oldalán csak kevéssé méltányolt, de igen figyelemreméltó mondása, elveszítette jogosultságát. Szavai így hangzanak : «A birodalmi geologiai intézet alapításával Ausztriában az élénk munkálkodás kora kezdődik, és nevezetesen az Alpok és Kárpátok kikutatása szempontjából Bécs több decenniumon keresztül (!) hatalmas középponttá lett.» Vájjon nem volna többé Bécs már, legalább is (!) a Keleti-Alpok geologiai kikutatása czéljából, középpont?! BITTNER.
