A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
Bakonyi triasz-la.mel libra nchiaták. 47 gébbek már a harmadrendű bordák, a miknek száma 10, a melyek közül azonban a hátulsók alig különböztethetők meg, a még gyengébb negyedrendű bordáktól; a mellső közökben azonban még világosan megismerhetők. Mindegyik, így keletkezett 20 térközbe legkevesebb két, nem ritkán három vagy négy negyedrendű borda ékelődik közbe, úgy hogy egy fő-közben a következő bordázottság olvasható : 1. 4. 4. 4. 4. 3. 4. 4. 4. 2. 4. 4. 3. 4. 4. 4. 1., a melyben az 1. elsőrendű, a 4. negyedrendű bordákat jelent. Ezek közül a legkisebb bordák közül az oldalsók magasan a főbordák oldalain feküsznek. Ez tehát olyan bordázottság, a mely elkülönülésében és elrendezésében élénken emlékeztet a Pseudomonotis multiformis m. csoportjából való alsó-triaszbeli pseudomonotiddkra (Versteinerungen aus den Triasablagerung des Süd-Ussuri-Gebietes in der ostsibirischen Küstenprovinz, 1899; 10. old., II. tábla., 15—22. ábrák), Valóban a Pseudomonotis multiformis bizonyos korcsfajainak héjtöredékei csak nehezen különböztethetők meg a Pecten Veszprimiensis-tö\\ jój megmaradt darabokon a szárny nagysága megfordítottnak mutatkozik; míg a Pseudomonotis multiformis-on a hátulsó szárny a mellsőnél tetemesen nagyobb, addig a Pecten Veszprimiensis hátulsó füle jelentékenyen kisebb, mint a mellső; emellett ez a kicsiny hátulsó fül a héjtól élesen el van választva, míg a Pseudomonotis nagy hátulsó szárnya vonalban fejlődött ki a héjból; itt tehát Pecten-jelleg áll szemben az Aviculida-jelleggel. Jól megmaradt példányon a Pecten Veszprimiensis legfinomabb bordáin is gyönge, hegyes dudorokat figyelhetünk meg, a miket sűrű, finom növedék-vonalozottság hozott létre. A hátulsó fület világosan látszó sarkos kikezdés választja el a héjtól; ez igen visszafejlődött és ferdén lecsapott. A mellső fül jóval nagyobb és a héjhoz viszonyítva feltűnő mélyen fekszik, esése igen magas, meredek és széles, azonban laposan van kivájva. Fekvése következtében ez a fül igen nehezen szabadítható ki; finoman bordázott. Ennek a fajnak jobb teknője előttem nem ismeretes, a mi pedig a számos bal teknő mellett mindenesetre feltűnő jelenség. A bal teknő tetemes domborodása után, és a Leptochondria, Antijanira és a Pseudomonotis csoportoknak analógiája után ítélve, a jobb teknő lapos vagy födélszerű és valószínűleg gyengébben díszített, mint a bal teknő. Úgyde a Veszprémből leírt pectinek között van két forma, a melyekből csak a jobb teknő ismeretes, ezek: a P. praemissus és P. transdanubialis. Az első, egészen sima alak tetemes domborodással és szögletesen megtört zár-vonallal, ebben a tekintetben alig vehető figyelembe. Nehezebb eldönteni a Pecten transdanubialis alakhoz való viszonyát. Gondos összehasonlítással, körülbelül egyenlő nagyságú P. Veszprimiensis és Pecten transdanubialis darabokon, az utóbbin a bordázottság valamivel durvábbnak tűnik fel, a byssus-fül valamivel hosszabbnak, úgy hogy nem merészelném a Pecten transdanubialis-t a Pecten Veszprimiensis jobb teknőjének tekinteni. Végérvényesen azonban általában nem könnyen mondhatnék ítéletet, mielőtt kétteknős példányt nem találok. A legközelebb álló faj, a Pecten Peisonis analógiája után mégis valószínű, hogy igen lapos jobb teknő, csak gyönge sugaras-diszítéssel vagy e nélkül, tartozik a P. Veszprimiensis-hez. ' De a különbség a P. Peisonis és a P. Veszprimiensis között még mindig nagyobb, a mint azt biztossággal várhattuk volna. Míg a P. Peisonis még az Antijanirula csoportjához tartozik, a Pecten Veszprimiensis nézetem szerint a Velopecten PHIL , csoporthoz vagy alnemhez (Z. d. D. g. Ges. 1898, 597. oldal) sorolandó, a
