A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
44 Bakonyi triasz-la.mel libra nchiaták. 44 levő öt térbe majd mindvégig még három másodlagos borda ékelődik közbe, a melyek közül a középsők ámbár kissé alacsonyabban maradnak, azonban oly szélesek lesznek, mint a főbordák, míg az oldaliak hasonlóképen tekintélyes szélességet érnek el. Ez különösen az öt térköz közül a három középsőre áll. Az öt térköz közül a legelsőnek is van három bordája, azonban ezek egy kissé gyengébben fejlettek, különösen a mellső mellékborda; az öt térköz közül a hátulsónak ellenben nem három, hanem négy meglehetős egyenlőtlen bordája van. A bordázottságnak tehát egészen a Pecten cfr. anristriatus borda-typusa van, csupán az a különbség, hogy a három borda-rendszer erősségére nézve a Pecten hungaricus sokkal egyöntetűbben fejlett, mint a P. auristriatus, a melynek mellékbordái részben igen vékonyak maradnak, a mi a héjnak tetemesen más külsőt ad. A Pecten hungaricus bordázottságát tehát a különösen nagy szabályszerűség jellemzi. A fülek is bordázottak, a mit töredékes megmaradásuk daczára is biztosan megállapíthattam, és pedig nemcsak a bal teknő, hanem a jobb teknő fülei is, az utóbbi byssus-füle világosan gyöngyözött bordákat mutat. Ellenben a jobb teknő domborodása kétségkívül egészen vagy majdnem egészen sima, bordázatlan volt. A byssus-fület a teknőtől igen mély bevágás majdnem teljesen elválasztja. Szokatlanul fejlett ennek az alaknak, valamint rokonainak zártájéka. Minden teknőnek vékony areája van, a melynek legnagyobb része a búb előtt fekszik és ez a két area összeütközve szabad, gerelyszerű pántudvart képez, a mi a búbok között kívülről látható, mint az aviculidák- és arcidákon; a pántudvarban fekszenek e búbok alatt az egymásnak megfelelő porczogó árkok, hasonlóképen kívülről láthatóan. A csoport ezen sajátságai egy sajátos subgenerikus- vagy csoport-névnek felállítására jogosítanak. Díszítése miatt, a mely a janirához hasonló, és minthogy ellentétben a janirával bal teknője domborodottabb, az Antijanira nevet erre a czélra a legalkalmasabbnak vélem. Valószinű, hogy a triász pectenek ez a sajátságos csoportja inkább egyenlő teknőjű alakoktól származik, a melyek a Pecten janirula és P. janirulaeformis m. alakokhoz igen közel állanak, mert mindkét csoport felületi díszítése feltűnően hasonló. Talán ajánlatos lenne a Pect, janirula kis csoportjára is nevet használni, (eszem az Amphijanira nevet. Legyen szabad ebből az alkalomból PHILIPPI E., a Zeitschr. d. geol. G. 1900. évfolyama 112. lapján közölt nyilatkozatára is hivatkoznom, hogy a sct.-cassiani P. janiru/4-nak egész typusos Janira-díszítése van. Azt is szabadjon megjegyeznem, hogy olyan alakokat, a melyek az Antijanira csoportjába tartoznak, az északalpesi Cardita-rétegekből is ismerek, és pedig Észak-Tirolban ennek a csoportnak egyenesen typusos diszítésű faja jő elő, a melynek főbordái, különösen az oldaliak, egészen világos tüskenyulványokat viselnek. Ez az alak a Triasz-lamellibranchiáták Monográfiája folytatásában, az Abhandl. d. geol. R.-Anst. XVIII. kötetében fog leírásra kerülni. A Pecten (Antijanira) hungaricus leírásához még hozzáfűzhetem, hogy ennél is az esés a mellső fül felé észrevehetően kivájva jelenik meg, és hogy a domborodottabb bal teknő búbja sokkal erősebben lép a záró-perem fölé, mint a laposabb jobb teknő kicsiny búbja. Termőhelye : ennek a fajnak egyetlen, eddig ismeretes typusos példánya a veszprém—jutási vasútvonal IV. profijla g rétegeiből került ki.
