A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
42 (a P. janirulán a leghátulsó) mint főborda általában nem lép elő. A főbordák közeiben, ép úgy, mint a P. janirulá-n, két hasonló nagyságú mellékborda van. A mellső főborda tere a mellső fül felé való esésig, mindkét fajon hasonlóképen egy vagy két gyengébb bordával van diszítve: az ötödik főborda mögött levő szakasz azonban mindkét fajon igen különbözőképen alakult. A P. janirulán az ötödik főborda mögött keskeny térköz következik csak egy másodlagos bordával, s azután a hatodik, különösen erős főborda, a mely már közel áll a peremhez, és még egy vagy két gyenge borda következik, hasonlóan, mint a mellső fül tájékán. Ezen a fajon a bordázottság tehát — eltekintve az ötödik köztől — meglehetősen symmetrikus. A P. janirulaeformis-on ez másként van. Az ötödik főborda mögött levő köz bizonyos mértékben egészen eltűnt, az ebben levő mellékbordával együtt, vagy tulajdonkép ez a mellékborda tünt el és az ötödik főborda mögött még tüstént három borda következik, a melyek erősségükre nézve fokonkint csökkennek, ezek közül az első a legerősebb, s mindenesetre, mint a P. janirula hatodik főbordájának helyettesítője tekinthető. így tehát a bordázottság symmetriája a P. janirul efoj-mis-on tetemesen meg van zavarva. Föl kell még említenem, hogy a faj egy második bal teknője pontosan ugyanezt a bordázottságot mutatja, így tehát ezt állandónak szabad tekintenünk. Röviddel ezelőtt LACZKÓ tanár úr újabb küldésében az új fajnak jobb teknőjét is megtaláltam, a melynek füleit is kiszabadíthattam. Ez majdnem a bal teknő bordázottságát mutatja, a mellső borda, a byssus-kivágás mellett, tüskékkel kezdődik, miként a P. janirulá-n, hátrább a bordázottság a P. janiruláé-hoz hasonlóbb, minthogy habár gyengébb hatodik főborda is, és az ötödik közben egy mellékborda is kifejlődött. A fülek bordázatlanok, különösen a hátulsó; ez is jóval nagyobb, mint a P. janirulá-é. A jobb teknő byssus-kivágása mély, a fülek növedék-vonalozottsága világos. A teknő felületén a növedék-vonalozottság látszólag kevésbbé világos, mint a P. janirulá-n, ellenben itt-ott feltűnő finom sugaras bordázottság lép föl a bordaközti terekben, különösen az említett jobb teknőn. Ilyen térben 10 ilyen bordácska van; a melyek valamivel erősebbek szoktak lenni, mint a keresztező növedékvonalak. A Pecten janirula és a P. janirulaeformis triasz-csoportjának csak felületes, esetleges hasonlósága van a héj díszítésében a fiatalabb Janirák-kai, a melyektől domborodott bal teknője és a typusosan fejlett byssus-füle élesen elkülöníti. Mindazáltal ezeknek a triasz-fajoknak jellegző Janira-díszítésük igen szembetűnő. Termőhelyei: Veszprém, Craspedodon Hornigii tartalmú, ú. n. Conchodonosmárga a XII. profilból, innét való a faj lerajzolt bal teknője; Veszprém, Jeruzsálemhegy, innét való a fönnebb említett jobb teknő. Mindkét termőhelyről csak mintegy hét egyes teknő van, úgy hogy ez a faj nem a leggyakoribb fajok közül valónak látszik. Pecten cfr. auristriatus MÜNST. VI. tábla, 1. ábra. Abhandl. d. geol. R.-A. XVIII. köt., 165. old., XIX. tábla, 23—26. ábrák. Nem minden kétség nélkül sorozom ezt a veszprémi bal teknőt ehhez a fajhoz, minthogy a fönt idézett munka alkalmából egyetlen jól megmaradt bal teknőt
