A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
40 Bakonyi triasz-la.mel libra nchiaták. 40 Hornigii tartalmú ú. n Conchodonos-márga, a XII. prof.; Jeruzsálemhegy, a melynek keskeny alakját az V. tábla 20. ábrája mutatja; XI. profil g rétegei, és még valószínűleg számos más termőhely is, a hol a Pecten subaltemicostatus is fellép. Pecten subaltemicostatus nov. spec. V. tábla, 22., 23., 24. ábrák. Az alpesi triász legtöbb pectinese, a miket LAUBE eljárása után P. subalternans ORB. (alternans MÜNST.) néven neveztek, ettől a fajtól igen különbözik, a mint ezt az Abhandl. d. geol. R.-Anst. XVIII. kötete 155. lapján kimutathattam. Számos idetartozó veszprémi alakot az elül álló új név alatt foglaltam össze, a mit bízvást számos alpesi előjövetelre is átvihetnénk, a miről az ilynemű alpesi Pectenek futólagos összehasonlítása meggyőz, a melyek jelenleg majd mind névtelen alakoknak tekintendők, minthogy ezeket a subalternans név meg nem illeti. A mindkét teknőn egyenlő erősen domborodott héjat számos, sűrűen álló borda födi, a melyek száma kezdetben körülbelül 20, a szélek felé ellenben 40, sőt több is. E mellett az erősebb és gyengébb bordák meglehetősen szabályszerűen váltakoznak, ezek foka azonban egyedileg igen különbözőnek látszik. Csupán a legkülsőbb peremen található mindkét oldalt keskeny, homályosan bordázott tér. A bordák taréjukon tompák, keresztmetszetben lekerekítettek; igen finom, sűrű növedék-vonalozottság fut koncentrikusan a bordák fölött, a vonalozottság csak kézi nagyító alatt látszik és sem dudorocskákat, sem pikkelyeket nem képez. A fülek, a melyek mérsékelt nagyságúak, csak ritkán maradtak meg; a mellső és hátulsó fül különböző nagyságuk és növekedési vonalaik szerint könnyen megkülönböztethetők, s ezért a héjakat biztosan orientálhatjuk. A 23. ábrán lerajzolt példány mutatja, hogy a mellső fül is bordákat viselt (ez az ábra a fület kicsinynek tünteti fel). A kisebb, kissé ferdén lecsapott hátulsó fülnek csak igen gyenge bordái vannak. A koncentrikus, illetőleg növedékvonalak a füleken erősebben fejlettek, mint a héj többi részén. A jobb és bal teknő lényegében hasonlóan díszített, a miért is a 24. ábrát helyesbíteni kell, minthogy a jobb teknőn a bordák váltakozása nincs eléggé kifejezve. A szabályszerűbben váltakozó bordákkal ellátott alakhoz (24. ábra), olyan darabok közvetítésével, a melyek ebben a tekintetben gyakrabban szabálytalanságokat mutatnak, szorosan csatlakozik egy alak, a melyen (22. ábra) a bordák váltakozása még jobban visszafejlődik, a nélkül, hogy nézetem szerint, ezt az alakot a typusos daraboktól elválaszthatnék, ha csak a faj megismerését megnehezíteni nem akarjuk. A rokon íajok közül a Pecten inconspicuus, előbb leírt faj, jöhet elsősorban tekintetbe, a mely azonban igen finom, lenyomott s ezért egészében elmosódott bordázottsága folytán könnyen megkülönböztethető és a melynek, ámbár ugyanahhoz a csoporthoz tartozik, meglehetős eltérő külseje van. A valódi st.-cassiani subalternans ORB. S ugyancsak a LAUBE-féle Pecten subaltei-nans cassiani typus oly különbözők, hogy ezek közelebbi összehasonlítását mellőzhetjük. Az Abhandlung. XVIII. köt., 155. oldalán a Pecten Cislonensis POL. is említve van ; a faj finoman bordázott és rácsozat nyomokkal van ellátva, az itt leírt P. subalternicostatus-tó\ igen különbözik. Ellenben ép úgy a Cardita-rétegekben, mint a karinthiai Dél-Alpesekben és az Eszak-Alpesekben is vannak alakok,
