A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
34 Bakonyi triasz-la mellibra nchiatäk. Pecten balatonicus nov. spec. V. tábla, 9., 10., 11. ábrák. Kicsiny, kerek, azonban erősen domború alak, a mely csaknem sima; a héj domborulatán csak a peremhez közel vannak egyes erősebb növedék-vonalak. Ellenben a jobb teknő byssus-fülének, egész kiterjedésében igen tisztán látható növedékvonalozottsága van, a mely alsó szélén, a mély, keskeny byssus-hasadéknak megfelelően, erősen befelé hajlott, és ezért majdnem egyközösen halad a fül, illetőleg a záró-perem felső szélével. Ez a byssus-fül, a záór-peremen mérve majdnem, vagy teljesen kétszer olyan hosszú, mint a hátulsó fül, a mely ferdén lenyesettnek, s sarkán lekerekítettnek látszik és gyönge növedék-vonalozottságot mutat. A bal teknőnek kissé domborúbbnak kellett lennie, mint a jobbnak; füleinek nagysága és alakja egészen olyan, mint a jobb teknő füleié, csupán a világosan koncentrikusan vonalozott, nagy mellső fül van ellátva a byssus-hasadék helyett egyszerű, könnyed kiszegélyezéssel. A lemállott héjakon hajlott radialis szerkezetet ismerhetünk fel. Ez a kicsiny, jelentéktelen faj füleinek minőségével, különösen a jobb teknő byssusfülének tulajdonságával meglehetősen jól van jellegezve, és a triász egyetlen ismert fajával sem cserélhetjük össze. Még leghasonlóbb hozzá az esinói Pecten compressns STOPP ., azonban ez sokkal laposabb, és úgy látszik, hogy nincs valami feltűnően díszes byssus-füle. Ugyanezt mondhatom a P. pusillus BERGER, német triaszbeli fajról is. Az új fajt a sima Chi amy s-alakokhoz, a Pseudamussium vagy effélékhez kell soroznunk. Termőhelyei : Veszprém, XII. profil, a Conchodonos, helyesebben mondva a Craspedodon Hornigii-t tartalmazó puha márga, a melyben, a mint látszik, nem ritka és mindkét teknője megvan, ebből a kőzetből valók az ábrázolt példányok is; a Jeruzsálemhegyről több bal teknő; a XI. profil g rétegeiből jobb és bal teknők; Lánczi-domb, a honnét meglehetős nagy bal teknő került ki, jól megmaradt mellső füllel s teljes kerek körvonallal, míg all. ábrabeli példány, kissé összenyomottnak látszik; végül valószínűleg a IV. profil b rétegeinek bekérgezett teknői között is előfordulnak. Pecten praemissus nov. spec. V. tábla, 12. (?), 13., 14. ábrák. Kerek, sima Pecten, a melyből eddig csak jobb teknőket találtam. Búbja meglehetős hegyes, héjának domborodása mérsékelt, fülei a héj nagyságához képest kicsinyeknek nevezhetők. A hátulsó lenyesett és szögletén kissé lekerekített, a mellső tetemesen nagyobb, kerekítve kitágult s mérsékelt kivágással van ellátva, növedék-vonalozottsága meglehetősen világos, azonban nem annyira erős, mint a kicsiny Pecten balatonicus-on, a mely egyúttal mélyebb byssus-kivágást s erősebb domborodást is mutat, azonkívül héján világos sugaras szerkezetet ismerhetünk föl, a mi ezen a nagyobb fajon látszólag hiányzik. A záró-perem a Pecten balatonicus-on is teljesen egyenes vonalú, míg a P. praemissus-nak a búbján szögletesen megtört záró-perem van, a mi azonban a 13. ábrán nem tűnik jól elő. Pontosabb valamivel, ebben a tekintetben a 14. ábra. A szög minden esetre igen tompa. A héj felülete csaknem egészen sima és egyforma, erősebb növedék-vonalak
