A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
24 Ba 1<oiiyi 11 iasz- lamellibranchiaták. nem maradt meg, a mely azonban kissé magasabb és kevésbbé ferde lehetett, mint a jeruzsálemhegyi IV. tábla, 14. ábrabeli teknő, úgy hogy bízvást lehetséges, hogy a két termőhely példányai, ha ugyan közeli rokonok is, de mégis különböző alakok. Avicula cfr. Bittneri WÖHRM. IV. tábla, 11. ábra. Jahrb. d. geol. Reichsanst. 1894., 656. old., XIII. tábla, 4. ábra. Más értelemben, mint az Avicula Böckhi, az Avicula Siuri indifferens alakjaihoz olyan Avicula-Íajok is csatlakoznak, a melyeknek igen hosszú záró-peremük és ennek megfelelőleg feltűnő nagy és többnyire teljes, azaz kevéssé kiszegélyezett hátulsó szárnyuk van. Ilyen alak az észektiroli cardita-rétegekből származó Avicula Bittneri WÖHRM., a melynek pontos körvonala még nem teljesen ismeretes. Már ebből az okból is csak föntartással azonosítható a veszprémi darab, egy lapos jobb teknő ezzel a fajjal, a melyhez kétségtelenül igen közel áll. Ez a veszprémi jobb teknő igen lapos, búbja kevéssé fejlett, héja egészen a fődomborulat mellső oldaláig sima, a melyen azután könnyed konczentrikus léczek szabályos közökben húzódnak ; hátulsó szárnya igen nagy, a fődomborulattól nincs elválasztva és csak gyengéd, alig észrevehető növekedési vonalozottság vonja át, a mely közel a hosszú záró-perem alatt könnyed beugrást mutat és hegyes szögben egyesül a záró-peremmel. A hátulsó perem nem teljesen maradt meg, megközelítőleg azonban olyan lefutása lehetett, a milyent a rajz ábrázol. Mellső szárnya kicsiny és a héjtól könnyedén el van különítve. A faj az alsó-ausztriai Carditarétegekben is előfordul és pedig a Hainfeld melletti régi termőhelyen, Kleinzellben, a typusos Cardita-oolithban, a melyről «Ueber die Geologie der Umgebung von Hernstein» czímű 1882-ben megjelent munkámban a 114. lapon megemlékeztem. Minthogy a veszprémi darab egy kleinzelli jobb teknővel jól megegyezik, még inkább valószínű, hogy valóban WÖHRMANN északtiroli fajával van dolgunk. A kleinzelli teknő kissé erősebb boltozatával szemben arra is gondolhatunk, hogy a veszprémi darab a puha márgában könyen öszenyomódhatott. A felső-ausztriai Windischgarsten Opponitzi mészkövében is megtalálták ezt a fajt, a miként ezt már fönnebb, a Modiola aff. Raiblianae (19. o.) tárgyalásánál megemlítém. Termőhelyei: Veszprém, a II, profil h rétegei, a honnét már LÓCZY LAJOS tanár úr, a Balaton-Bizottság elnöke, helyesen Avicida aff. Bittneri WÖHRM. jelzéssel határozta meg ezt az alakot; alakjuk után ítélve ehhez a fajhoz tartoznak a veszprém—jutási vasútvonal IV. profilja b rétegcsoportjának teljesen bekérgezett példányai is. Avicida Hofinanni nov. spec. IV. tábla, 6-9. ábrák. Ha a hosszú záróperemű és teljes szárnyú alakokon, a miket az Av. Bittneri WÖRHM. képvisel, a mellső perem körvonalát erősen mellfelé kidomborítva gondoljuk, úgy olyan alakokat kapunk, a melyek megközelítően egyenszögű idomok két kihegyezett és két lekerekített szöglettel. Ezek az Avicula-fajok alakulásának szélsőségeit tárják elénk, különösen ellentétben a feltűnő ferde, hegyes szárnyú alakokkal, a melyek hátulsó
