A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
18 Bakonyi triasz-la mel libra nchiat äk. igen keskeny, s a búb mindkét oldalához kiterjed; a záró-perem egész hosszában eloszlott sorban mintegy 8—10 fog látható. A Hoferia exsul ennek a nemnek eddig leírt négy fajától a gyengén fejlett, keskeny mellső szárnyával, valamint hátsó szélének szögletes körvonalával különbözik. Ez ebben a tekintetben az a arcoptera-nem felé közeledik, a melynek azonban, a miként ezt a seisseralpesi tufából való példányon konstatálhattam, sokkal egyszerűbb, csekély számú fogakból képződött zára van ; míg a Hoferia exsul-on a jelentékeny számú fogak egészen különböző, s a Hoferia zára módjára alkotott zárt mutatnak. A Hoferia négy ismert faja közül a kicsiny magyar faj legközelebb áll a Hofeiia simplex var. obliqua m. alakhoz (Abhandl. d. geol. R.-Anst. XVIII. köt., 125. old., XIV. tábla, 5. ábra). BROILI F. előzetes közleményében a saisseralpei Pachycardiatufa Lamellibranö//z'«ú2-faunájáról (Centralblatt f. Min. Geol., u. Pal. 1900., 372. old.) az új Hoferia compressa a magyar alakkal alig lehet közelebbi rokonságban, minthogy ez határozottan a Hoferia duplicata MÜNST. alakkal hasonlíttatott össze. Termőhelye: a XI. profil g rétegeinek puha sárgás márgája. Unikum! Mytilus acutecarinatus nov. spec. VII. tábla, 15—19. ábrák. Aránylag igen ritkának látszik a veszprémi niytilidák között. A többnyire indifferens alakok között föltűnik egy vastag, erősen becsavarodott búbbal ellátott s igen éles hosszanti gerinczű faj, a melynek gerincze előtt a héj domborulata függélyes esésben a mellső peremhez sülyed, úgy hogy a két teknő itt majdnem sík, ovális mezőben ütközik össze (15. á.). A héj felülete sima, kevéssé kifejezett növekedési-vonalozottsággal, a gerincz, a mely a két héjrészietet elválasztja, többnyire csak kissé emelkedik ki a héj felületéből, s helyenkint éles-léczet alkot. Az esés a gerincz előtt oly meredek, hogy ez a héj domborulat felső oldaláról épen nem, vagy csak legfelső, a búbhoz legközelebb eső részén látható (17., 16. ábrák). A búb a mytilidáknál szokatlanul, erősen becsavarodott és pedig prosogyr értelemben, úgy hogy csúcsa az mellső héjlelapultság szélén fekszik (18. ábra). Egész tömegében héjanyagból áll, ez alatt belül kis area-szerű felület fekszik s belsejében a vastag héj elfífelé kissé kivölgyelt, a mellső izomtapadás számára. Az egész búb- és zár-részlet szokatlanul vastag, tömött, a héj egyéb része azonban vékony. A szalag barázdája a búb mögött világosan fölismerhető. Ez a mytilus igen hasonlít az Asztrachan mellett levő Bogdohegy triászából származó Mytilus Beaumonti VERN. et KEYS , fajra (MURCHISON, VERNEUIL et KEYSERLING: Géologie de la Russie d'Europe etc., vol. II. Paléontologie; 315. old., XXII. t., 2. ábra), ez a hasonlóság főként az éles gerincz jelenlétében van, azonban az orosz faj mellső esése kevésbbé meredeknek látszik, búbja pedig nem eléggé ismeretes. Mindenesetre azonban, eltekintve különböző nagyságuktól, a két alak igen közel áll egymáshoz. A fiatalabb lerakodásokban is, nevezetesen a Liasban és a Jurában is vannak hasonló mytilusok, így például a Mytilus Aviothensis Buv., a melynek hasonló formája és éles gerincze van, azonban sokkal laposabb mint a magyar faj. A déltiroli ú. n. szürke Liasz-mészkő néhány nagyobb mytilus-faja szintén némi hasonlóságot mutat magyar fajunkhoz (Abhandl. d. geol. R.-Anst. XV., VII. tábla) hasonló-
