A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
4 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk. A. A VESZPRÉMI RÉTEGEK LAMELLIBRANCHIATA-FAUNÁJA. (Veszprémi márga, felső márgacsoport BÖCKH JÁNOS-nál). A veszprémi rétegek lamellibrancliiatáiról az eddig ismert adatok nagyon szegényesek. BÖCKH JÁNOS «A Bakony déli részének földtani viszonyai» czímű, Pesten, 1872-ben megjelent művében a felső márga-csoportból a következő fajokat nevezi meg: Ostrea montiscapnlis KLIPST. Pecten filosus HAUER. Corbis Mellingii HAUER. Megalodus spec. a felső szakaszból, és Posidonomya Wengensis MÜNST. Avicula globulus WISSM. fajokat, ennek a csoportnak alsó szakaszából. A 114-ik oldalon hozzáfűzi még a Myophoria inaequicostata KLIPST.? Avicula aspera PICHL . (B.-Füredről). Pinna spec. Myophoria decussata MÜNST. spec. Hoernesia Joannis Austriae KLIPST. sp. A 126-ik oldalon BÖCKH felső márga-csoportjának felső szakaszát párhuzamosítja Raibl tori-rétegeivel, míg az alsó szakasz szerinte legközelebb áll a wengeni rétegekhez. A 141-ik oldalon még egy szintet vél megkülönböztethetni, a mely kissé idősebb a tori-rétegeknél (1. az átnézetes-táblázatot a 144-ik oldalon). Ezek után a történeti előzmények után áttérek a veszprémi márga-csoportból kikerült, előttem fekvő anyag leírására. Cuspidaria gladius LAUBE spec. Abhandl. d. geol. R.-Anst. XVIII köt., 6. old., 1. tábla, 10—16. ábrák. Ezt az igen feltűnő formát, a mely a palaeozoós Solenopsis nemhez igen közel áll (1. a Solenopsis pelagica GOLDF. uj képét BEUSHAUSEN ábrázolásában), és a mely nem sokkal ezelőtt még csak kevés délalpesi helyről volt ismeretes, a legújabb időben Herczegovina déli részében is megtalálták (Verhandl. der geol. R.-Anst. 1900, 147. old.), s ime most Magyarországon is előtűnt. A veszprémi anyagban ugyanis töredékeket találtam, a melyek olyan példányokból valók, hogy a legnagyobb alpesi példányokkal fölérnek és attól egyébként, a mennyire konstatálhattam, semmiféle tekintetben sem különböznek. Termőhelye: Jeruzsálemhegy és a Szalay-domb, valamint a Várhegy puha, sárgás márgája.
