A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 125 AZ ALPESI TRIÁSZ HÁRMAS TAGOLÁSA. Bár a balconyi triász fejlődése a német triászéhoz némely pontban közeledik is, az egyes emeletek közvetlen párhuzamosítása úgy itt, mint az Alpesekben mégis ki van zárva. Ha elképzeljük, hogy a germániai triász taglalása nem palaeontologiai fejlődési stádiumok által, hanem a tenger ingressziójának változása, sós medenczélc képződése és a kontinentális s z e d i m e n t k é p z ő d é s b e 11 1 való különböző változása által van föltételezve (PHILIPPIE, FpECH-nél: Leth. mezozoica, Trias, 44—46. old.), úgy a részletekben ilyen összehasonlítás már eleve is ki van zárva. Másrészt a bakonyi triász sztratigrafiai és palaeontologiai taglalása világosan hármas osztályozást mutat, a melyek határai csak részben (1 és 2 között, azonban nem a 2 és 3 között) egyeznek a németéivel."

2 Az alpesi triász is meglehetős világosan mutatja sztratigrafiailag és palaeontologiailag ezt a hármas osztályozást.

3 Palaeontologiailag az ammoneák és korálok fejlődése kétségtelenül és határozottan az oczeáni (nem pelagikus) triász hármas tagolása mellett szól. A többszörös hasonlóság, a mi a raibli és a rhaetiai kagylók között van, más világításba jut azáltal, hogy az előbbiekben a cassiáni kagylófauna közvetlen őseit az alsó kagylómészben bebizonyítottan kimutattam. Az ammoneák egész lassú, csaknem hézagtalan fejlődését a kagylómésztől a cassiáni és a raibli rétegekig, első munkámban behatóan tárgyaltam. Az egyetlen, némileg észrevehető hézag a buchensteini és a wengeni rétegek között, az eddigi szakaszok egyikének sem felel meg, a melyek a triász négyes vagy ötös osztályozását kísérlik meg. Hogy a Tropites subbullatus zónája, új fajta ammoneáival a felsővagy középső triászhoz számítandó-e inkább, azt nem egykönnyen dönthetjük el. A felső triaszbeli (hallstatti) ammoniták sokféle elkülönülése mindenesetre új fajta fejlődést mutat. Rendkívül világosan van kifejezve az oczeáni triász középső «mészmárga» szakaszának egységessége a korálok kifejlődésében, a melyek fontossága csak azáltal 1 A konglomerátok általános elterjedése, a vízben legömbölyödött görgetegekkel arra utal, hogy a német tarka homokkőben is kiterjedt folyamrendszerek lehettek. Ellenben hiányzanak a német triászból a pusztai kőzetek jellegző mállási alakjai és az éles kavicsok, a mik hogy fönmaradhatnak, azt pl. Svédország alsókambriumi sarkos kavicsai bizonyítják. Vájjon a jelenlegi sivatagoknak a lefolyástalanság-e a főismertetőjegyük, — a kizárólagos vagy túlnyomó szélműködés helyén, — azt itt nem vizsgálhatjuk. A geologiai jelenben a sivatagok megkülönböztetésére a «lefolyástalanság» ismertetőjegye mindenesetre cserben hagy. 2 Különösen figyelemreméltó a bakonyi «lemezes mész» megegyezése a krakkói rőt-dolomittal. 3 Ha D

IENER azon állítása, hogy az oczeáni triász hármas taglalása «természetellenes és erőltetett», csak a Németországgal való összehasonlításon alapulna, úgy ez ellen semmiféle kifogásom sem volna. Úgy látszik azonban, hogy a szerző a «Bau und Bild Österreichs» cz. műve 502. oldalán a keleti Alpesekben a négyes osztályozást heiyesebbnek tartja; minthogy azonban az anisusi emelet, buchensteini és wengeni rétegek között az Alpokban minden természetes határ hiányzik, a négyes taglalás nem vihető keresztül.