A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 123 Hogy a nevezett dicerocardium-ok — típusos akmatikus alakok — hasonlókoruak-e vagy fiatalabbak, mint a Megalodus Mojsvári, egyelőre nem állapíthattam meg; az bizonyos, hogy sem ezen óriási megalodonták nyomai, sem a Dicerocardium Ragazzonii Jani és himalayense var. protracta nem találtattak eddigelé a rhaetiai emeletben; mert ezt úgy északon, mint délen inkább a Lycodus cor (= Conchodus) jellemzi. Tehát a fönt említett 4 (azonban valószínűleg még több) megalodontida-zóxax a tulajdonképeni dachsteini mész körében 1 és a rhaetiai emelet feküjében fekszik. A rhaetiai emelet vezérkövülete a Lycodus (= Conchodus auct.), a mely a fölötte fekvő dachsteini mész átmeneti zónájában (Soierni lemezes mész és Lueghágó a Saalachvölgyben), épp úgy mint a felső bakonyi fődolomitban (Lyc. hungaricus) lép föl először; főelterjedését azonban csak a rhaetiai emeletben

2 éri el; Lycodus cor SCHAFFI. = Conchodus infraliassicus STOPP. = Conchodus Schwagéri TAUSCH. Az Echernvölgyben Hallstatt mellett a Lycodus cor fajon kívül még a Dicerocardium Curionii és Dicerocardium n. sp. aff. mediofasciatum található. A «norikumi» és a «juvavi» dachsteini mész

3 szétosztásának bebizonyítása által a fclsőtriaszban az emeletre való osztás kérdése is más színt ölt. A négy megkülönböztethető zóna, alul a raibli rétegekre emlékeztető Meg. triqueter-xe\, ezen sajátságos nemnek fajaival és felső részében a dicerocardium-mai csakis az ampezzoi dachsteini mész alsó 5 — 600 méterének zónataglalását szükségelik. Minthogy az egész rétegtömeg azonban kétszer olyan vastag (1000—1200 m.) és mivel a szintezett megalodus-fajok- száma a leírtaknak csak egy részét öleli föl, azért az egész dachsteini mész felső részeiben még két vagy három további zónát kell megkülönböztetnünk. Ez az 5 7. kagylózóna e szerint 5 ammonitazónának felel meg a melyekbe a hallstatti meszeket mint a dachsteini mésznek körülbelül aequivalenseit osztjuk be: A norikumi rétegcsoportok tehát egy normális triasz-emeletnek kettős, sőt hármas terjedelmét foglalják magukban, a mely emelet egyébként két-három cephalopoda-zónát ölel föl. A karniai emelet a Trop. subbullatus, a Trachyceras aonoides és a Trachyceras Aon-\iák csak 2 vagy 3 zónáját tartalmazza, a ladin emelet (régebben norikumi) csak a Trach. Archelaus, ? Dinarites avisianus és Trachyceras Reitzi zónáit, az anisusi a Dadocrinus gracilis, Rhynch. decurtata és a C. trinodosus zónáját. Ezért mindenütt csak két jól jellegzett zóna és egy kétes önállóságú képződmény fordul elő. Jelentékeny következetlenség nélkül tehát a «norikumi», illetőleg juvavi rétegcsoportot «emelet» gyanánt föl nem tarthatjuk. 1 Az úgynevezett «norikumi» = juvavi emelet. 2 Kothalp kösszeni rétegei, a Hallstatt melletti Echernthal és Watzmann rhaetiai dachsteini mesze; Conchodon-Dolomia a Como-tó mellett. 3 A szerző említett vizsgálatai szerint a hallstatti mész és az ampezzói dachsteini mész a következőkép hasonlíthatók össze: Felső rhaetiai dachsteini mész rhaetiai = dachsteini mészfacies dachsteini mész = hallstatti mész 5 — 7 zónával 5 zónával Tropites subbullatus zónája j hallstatti facies. aonoides Középső dachsteini mész Alsó dachsteini mész Felső hallstatti mész Alsó hallstatti mész Karniai: Tropites subbullatus zónája, Trachyceras aonoides zónája.