A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 108 Termőhelye: Erlsattel, Zirl, Innsbruck mellett, északalpesi cardita rétegek. Müncheni múzeumban. WÖHRMANN ábrái a rajzoló ügyetlensége következtében megismerhetetlenek; a zárak is csak tökéletlenül voltak praeparálva, úgy hogy WÖHRMANN S. a HOERNESféle fajjal a közeli rokonságot nem ismerhette föl. A M. pumilus-szxú való, tőle hangoztatott hasonlósága is csupán a héj alak hasonlóságán nyugszik, míg a zár teljesen különböző. Miként a M. compressus mindkét fogpraeparátumának összehasonlítása mutatja csak a főfog (Z) van mindkét darabon hasonlóan kifejlődve. Ellenben a sokkal nagyobb példányon (a) egy kettős oldali fog van kifejlődve, míg a kis példányon, (b) csak egyes kúpszerű fog látható. A Meg. abbreviatus SCHL. elődeinél is erős különbségeket mutat a fogak oldali része a korfejlődés szerint. Tehát a fogszerkezet különbségeinek értékelésénél igen óvatosan kell eljárnunk. A biztosan ide számítandó további 7 és valószínűleg ide csatlakozó 2 faj a föntebbi átnézetben röviden jellemezve van ; a következőkben azon alpesi fajokat fogom tárgyalni, a melyek a magyar megalodonták-hoz bizonyos vonatkozásokat mutatnak, vagy a melyek helyesbítésre szorulnak. A M. Damesi és Tofanae csoportjához tartozó alakok a lunula magassága és mélysége szerint olyan sorozatot alkotnak, melyek'végpontjait egyrészt a Meg. scutatus SCHAFH. legfiatalabb alakjai alacsony és meglehetős lapos lunulával, másrészt a M„ Mojsvári var. incisa igen magas és mély lunulával képezik. Ezen egy ismertetőjegy tekintetbe vételével a fajokat a következőkép osztályozzuk: 1. M. scutatus SCHAFH. 2. M. Damesi HOERN., 3. Közbülső alak a M. Damesi és Tofanae között, 4. M. Tofanae (és 5. M. ampezzanus, megfelel a M. Tofanae-naM), 6. M. Tofanae var. gryphoides GÜMBEL, 7. M. Mojsvári HOERN. és 8. M. Mojsvári HOERN. var. nov. incisa (a 7. és 8. épp úgy, mint a 4. és 5. hasonló fejlődési fokozaton állanak). A mi a fajok korbeli-állását illeti, úgy az 1., 6., 7. és 8. szélsőleges alakokkétségtelenül fiatalabbak, mint a Megalodus Tofanae és Damesi. A kicsiny Meg. compressus ismét geologiailag és alakbeli fejlődés szerint a kiindulóponjta a Meg_ Damesi és Tofanae fajoknak. A GüMBEL-féle M. gryphoides geologiai kora sajnos nem egészen pontosan ismeretes, míg a M. ampezzanus más értelmű differencziálódási irányt mutat. 2. Megalodus scutatus SCHAFH. — SCHAFHÄUTL: Geognost. Untersuchung des südbayerischen Alpengebirges, 134. oldal, 23. és 24. tábla, 32. ábra. — HOERNES: Materialien zur Monographie der Gattung Megalodon, 21. old. HOERNES RUDOLF a M. scutatus közeli rokonságát M. Tofanae és Damesi-ve 1 általában helyesen kiemelte. Minthogy SCHAFHÄUTL ábrája különösen a körvonalakban pontatlan, az előttem levő eredeti példány után új ábrát adok, a mely különösen a körvonalban ábrázolt M. Tofanae-xa\ tünteti föl a közeli rokonságot. Különbség gyanánt — minthogy a lunula a régi ábrán nagyon kicsinynek van föltüntetve — csak a belső oldal maradt hátra. A M. scutatus már csekélyebb nagyság mellett igen vastaghéjú és az areától határolt taréj a héjnak különösen