A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
16 szélsőségtől, hogy egyesítésökre, hacsak magáról e két ellentétről lenne szó, senki sem gondolna. A Rhynchonella arpadica e gyéren bordázott formái (var. parcecostata névvel lehetne őket illetni) a küllemet illetőleg erősen megközelítik a sct.cassiani Rhynchonella semicostata MüNST.-t. — E sct.-cassiani fajt azonban könnyű megkülönböztetni az egésznek kördedebb és kivált az alak búb felőli részének szélesebb termete, az oldalperemek számos és finom ráncza, valamint a nagy teknő búbjának hegyes volta alapján. Ellenben igen közelállónak látszik a szóban forgó Rhynchonella arpadica gyéren bordázott alakjához a nagyobb termetű Rhynchonella carinthiaca ni., a mely a karinthiai Unter-Seelandból származik (Abhandl. XIV, p. 134, tab IV, fig. 1, 2). Csakhogy ez megint fiatalabb szinthez látszik tartozni, mint a veszprémi faj; miből kifolyólag amazt a veszprémi alak utósarjadéka gyanánt lehetne tekinteni. Olyan példányok, a melyeknek homloknyelve gyengén fejlődött, illetőleg a melyeknél a nagy teknő homloktájéka egy egyszerű ívvel nyúlik előre, a Rhynchonella arpadica példányai között aránylag kevés számmal vannak. Ilyen formájú, de keskenyebb darabok rendkívül megközelítenék a karinthiai cardita-(bleybergi-) rétegekből származó Rhynchonella carantana m.-1, sőt talán azonosak is vele; mindazonáltal a kritika alá vonható anyag ez idő szerint sokkal csekélyebb, hogysem e két alak azonos volta mellett biztos állást foglalhatnánk. A távolabbi rokonság keretébe vonható alakok közt mindenesetre felemlítendő az oberseelandi Rhynchonella cannabina m., de ez a nálánál jóval kisebb Rh. arpadica-xa\ fajilag nem egyesíthető. A reá való vonatkoztatás mindenkor indokolt, a mennyiben ugyanazon szinthez tartozik, a melyhez a fentebb szintén összehasonlítás alá vetett Rhynchonella carinthiaca m. A tekintélyesebb nagyságtól eltekintve, a Rh. cannabina még jóval gyengébb bordázata miatt sem képezheti továbbra is tárgyát a Rh. arpadica-xA való összehasonlításnak. Egyet-mást el kell még mondani a normális, sűrűn bordázott Rli. arpadica változatosságáról is. Vannak keskenyebb és szélesebb alakok; az utóbbiak gyakoriabbak. A legtöbb példány részarányos; nagy teknőjük homloknyúlványa jól kifejlődött, az oldaltájak irányában erősen élezve és a commissurában szögletesen határolva. A középbordák gyakran — de kivált az esetben, midőn ötös számban lépnek fel — kissé vékonyabbak, mint az oldalbordák, a mely utóbbiak közt a legbelsők egyszersmind a legerősebbek is és commissuráik a sinus közelében gyakran szögletesen kiállnak. A szögletesen határolt, magas homloknyelv azonban fokozatosan átmegy egy ívszerű görbületben előrenyúló homlokperembe. Végre találkoznak egyes részaránytalan példányok is. Egyes darabokon a homlok igen vastag. A bordák hosszúsága lényegesen nem változik; csak a var. parcecostata bordái árulnak el hajlamot gyengülésre és rövidülésre. * Termőhelyek : Veszprém, elsősorban a jeruzsálemhegy ; azután a veszprém— jutási vasút I. profilja melletti kőfejtő és az 1. profil e—f rétegei (az előbbi helyen kivált a var. parcecostata); ugyanezen vasúti vonal IV. profiljának b és g rétegei (innen is előkerült a parcecostata-változatból egynéhány összenyomott példány); a IV. profil b rétege melletti kőfejtő (az Aulacoth. cf. Zirlensis társaságában); — továbbá a Szalay-dombról, a veszprémi V. profil b rétegeiből (egy rossz példány) és a jeruzsálemhegyi Conchodon-márgákból. Végre Veszprém — Lánczi is szolgáltatta úgy magát a típusos alakot, mint a var. parcecostata-1 is.
