A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 84 Ha az ismert középdevon alak helyett a M. Damesi 1 fajt a Pachyerisma chamaeformeval szembeállítjuk, úgy a hasonlatosság minden további nélkül szembetűnik és megértjük, hogy miért hagyta HOERNES R. a P. chamáefornie-i továbbra is a megalodus-nál. 2 Az idetartozó alakok vastaghéjúsága mellett úgy látszik, hogy az eredetileg sokoldalú zár fogelemeinek lassankénti redukcziója majdnem mindenütt a normális fejlődést tárja elénk. A Megalodus abbreviatus összehasonlítása a M. Damesi és ampezzanus fajokkal arra tanít, hogy a nagy főfog átalakul egy záros lemezbe; a protodiceras-nak diceras-szá való fejlődése lényegében két fog összenövésében gyökerezik. A pachyerismá- nak (p achy megalodus) a M. (neomegalodus) triqueter csoportjából való kifejlődése is, a bal teknő oldalsó fogának eltűnésén és a jobb teknő oldalsó fogának elcsökevényesedésén alapszik. Épp úgy a physocardia és dicerocardiuma melyek tetemes nagyra megnőnek és különösen vastag héjat kapnak, szintén csak egy zárófogat mutatnak. Nagyban és egészben a megalodontidák zárának fejlődése a devontól a tfiaszig és a jurában csak csekély különbséget mutat. A fogszerkezet behatóbb eltolódásai jóformán csak a héjalak változásaival összefüggésben történnek, így a protodicerason és a dicerason, továbbá a physocardid-n és dicerocardium on. Egy csoport, vagy egy nem kihalását csaknem mindig az utolsó fajok akmatikus óriási megnövekedése előzi meg, így: a Dicerocardium Jani, Curionii, Ragazzonii etc., Lycodus cor, Pachyerisma Beaumonti. A M. Damesi sokalakú csoportjához tartozik még, a rhaetium határán, a kicsiny M. scutatus, úgy hogy a protodiceras és diceras továbbfejlődése nem mond ellent a szabálynak A megalodontidák, miként számos más taxodonta és heterodonta (astartidák, crassatelliddk és trigoniddk) geologiailag igen régi törzshöz tartoznak. A megalodus{e\sösz\\mbe\\előhírnöke kétségtelenül amegalomus-r\cm. Miként a M. gotlandicus két példányán megismerhetjük, ennek is minden teknőjében egy nagy barázdás zárófoga van ; továbbá a jobb teknő köbeién egy kicsiny kerek oldalsófogat figyeltek meg. Mellső izombenyomata is megegyezik a megalodus-éval. A kagyló alakja a M. complanatus-va emlékeztet, a búbcsapok tompák-, mint a M. Guembeli változatán. Már az alsószilurbeli M. Deshaysianus M. V. K. 3 mutatja a generikus összetartozást a M. gotlandicus-szaX. Sajnos egyik ábrán sem és az előttem ismeretessé vált példányokon sem olyan a zármegmaradás érthetősége, hogy erről pontosabb adatokat kaphatnék. Annyit azonban biztosan mondhatok, hogy a megalodontidák típusa a jurától (pachyerisma és diceras) egész az alsószilurig követhető visszafelé. Ezekből tehát a mellékelt törzsfa következik, a mely minden hosszas magyarázatnál jobban mutatja ismereteink számos hézagját. 1 V. ö.HoERNEsR .szép ábráit: Materialien zu einer Monographie der Galtung Megalodon, Il.sIII.t. 2 Pachyerisma M ORR . et L YC . és a Durga B ÖHM — az általánosan elfogadott és ellenvetés nélküli nézet szerint — a zárszerkezetben teljesen megegyeznek. B ÖHM G. egy generikus különbség fölvételét a pachyerismá-n egy második (külső) gerincz és egy izomlécz előfordulására alapítja. A gerincz a P. chamaeforme különböző példányain különbözőkép van kifejlődve és így nemileg jelentőség nélküli. Belső izomlécz a Meg. abbreviatus-oxv (és pedig már a fiatal példányokon) épp ügy van, mint a pachyerismá-x\\ a Meg. Damesi, Tofauae, ampezzajius, Mojsvari és a «durga» fajokon azonban nincs kifejlődve. Tehát vagy el kellene választani egymástól a devonbeli és a triadikus megalodouták-'aX. is, hogy a «durga» fenmaradjon, vagy pedig a Me\ abbreviatus és Datnesi generikus összetartozásuk konzekvencziája gyanánt a durgá-1 is a pachyerismá-hoz kellene sorozni. Az izomlécz kétségtelenül fiziologiai ismérv, azaz oly képződmény, a mely az adduktorok jobb és hatásosabb tapadására szolgál; könnyen megérthetjük tehát, hogy egy ilyen szerv a törzstörténeti fejlődés folyamán fölléphet, eltűnhet és újból működésbe léphet. 3 Leth. paleoz. 4. tábla, 16. ábra.
