A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 80 ALPESI MEGALODONTIDAK. FRECH FRIGYES tanártól. Az előbbiekben a HOERNES REZSŐ-től leírt megalodonták részben ismert alpesi fajok, részben ezeket később az Alpesekben megtalálták és pedig olyan pontokon, a melyeknek pontosabb kormeghatározása könnyű volt. Ezért az összehasonlítás a felsőtriasz taglalására a Bakonyban és az Alpesekben jelentős. Miután HOERNES R. nekem, a hasonlókép kőbelek gyanánt megmaradóit alpesi példányok meghatározására, becses tanácsokat adott, néhány év folyamán át Wien, München, Berlin és Milánó gyűjteményeinek majdnem valamennyi eredeti példányát 1 megvizsgáltam és így a magyar megalodonták ismeretéhez is kiegészítéseket fűzhetek. Továbbá ki tudtam mutatni, hogy az először Magyarországból leírt M. I.aczkói HOERN. és M. Böckhi HOERN. igen fontos, az Alpesekben is messze elterjedt vezérkövületek; az előbbi az alpesi dachsteini mész mélyebb, az utóbbi a középső részét (2. és 3. zóna) jellegzi. Másrészt az Alpesekben messzi elterjedt M. Hoemesi n. sp. FRECH ottléte Magyarországban is bebizonyosodott. Lóczi dr. EÓCZY FAJOS barátomuramnak különös hálával tartozom azért, hogy alkalmat adott nekem szétszórt részletvizsgálataim eredményének nagyobb keretekben való ismertetésére és nyilvánosság elé bocsátására. A Megalodus-x\Qm csoportosítása. A megalodus fajainak alább következő csoportosítása, miként általában a nemnek összes adata, HOERNES REZSŐ búvárlatain alapszik és elsősorban a zár fejlődése és a kőbél alakja szerint kísérli meg a számos faj osztályozását. A ki valaha palaeozoikus kagylókkal foglalkozott, annak ez a fajta megtartás inkább megszokott dolog, mint azon kutatóknak, a kik a fiatalabb formácziók kagylóival foglalkoztak. A megalodus-nál a kőbél alakja szerint való ezen előleges csoportosítás annyival is inkább ajánlatos, minthogy sok fajnak a zára még eddig ismeretlen. A legtöbb felsőtriaszbeli megalodonta kőbél gyanánt maradt meg és a héjas pédányokon inkább kell a kőbél alakjára következtetni, mint megfordítva. Sőt a zár vizsgálatára is gyakran egy egyszerű kőbél inkább alkalmas, mint a héjas példány. A kőbelek igaz, hogy gyakran kristálykákkal vannak födve, ezek azonban a legtöbb esetben kalczitból állanak. A mészpátot azután étetéssel könnyen eltávolíthajuk a dolomitos kitöltéstől. A mészhéjak zárainak sokkal fáradságosabb 1 Őszinte hálával tartozom ezért a nevezett múzeumok igazgatóinak; nevezetesen A MNION föbányatanácsosnak, BRANCO tanár és titkos bányatanácsosnak, LACZKÓ DEZSŐ veszprémi tanár úrnak, MARIANI és ROTHPLETZ tanároknak, TIETZE igazgató úrnak. A gyűjtemények használhatását A BEL, B ROILI, J ANENSCH, S CHLOSSER és SUESS E. F. doktor urak fáradozásukkal tetemcsen megkönnyítették. Néhány GuEMBEL-féle eredeti példányhoz AMMON főbányatanácsos úr fáradozása daczára sem juthattam hozzá.
