A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 76 Itt közlöm három, aránylag legjobban megmaradt papodhegyi példány megvizsgált köbeiének méreteit: A mintázatok vastagsága hosszúság: magasság: vastagság: haloldal: jobboldal: mm. mm. mm. mm. mm. I. 33 36 255 14 115 II. 58 60 42-5 23 195 III. 59 63 49 27 22 A legkisebb (I.) példányon a két teknőfél erős egyenlőtlensége figyelemreméltónak látszik. Még több kisebb, de kevésbbé jól megmaradt kőbél is van előttem, a melyeken az egyenlőtlenség szintén oly feltűnő, mint a nagy példányokon. E szerint a M. Böckhi már fiatal korában is nagyfokú részaránytalanságot mutatott, holott a M. Lóczyi-n ez a tulajdonság csak a magasabb korral kezd erősebben érvényesülni. A III. példány nagyobb, a baloldal teknőjén az area felső részében a kristályos mészszé vált héjnak kis maradványa látható. Sajnos, hogy az areának éppen az éle van sérült állapotban, mindamellett annak eléggé éles voltára enged következtetni. Ezen a tájon a héj vastagsága 1'8 mm.-re tehető, a sima areán már csekélyebb, és úgy látszik, hogy annak alsó részeiben 1 mm.-re csökkenik. A fentebb közölt méretek mellett ez egy megalodus-ra nézve szokatlanul gyenge héj lenne, azonban könnyen lehetséges, hogy a héj kristályos mészkéreggé való átváltozása alkalmával vastagságából valamit veszített, valamint, hogy az sem tekinthető kizártnak, hogy az eredetileg jelen volt héj egy része feloldódott és eltávozott. Megemlítem ez alkalomból, hogy némely megaloduson és conchoduson, a melyek látszólag egész héjastól maradtak fenn, valójában a héjnak csak egyes nagyobb részletei vannak rajta és pedig az erőteljes búb és a rendkívül vastag zárólemez tájékán, holott az alsó perem közelében a kőburok majdnem közvetlenül a köbéire fekszik és gyakran a kettőt egymástól csak egy papirvékonyságú kristályos hártya választja el. A lunula közelében az említett papodhegyi példányon a héjvastagság hozzávetőleg 4'5 mm.nek mondható. Megalodus Laczkói nov. form. 97. ábra. (Megalodus nov. form, «b».) Ezt az alakot gyenge részaránytalanság és a háznak lapos és inkább hosszú, mint magas körvonalai jellemzik. Számos apró, mállott külsejű és összenyomott példány mellett, melyeken a jellemvonásokat biztonsággal nem lehet megállapítani, van még előttem huszonkét kőbél s ezek közt szintén találni olyan példányokat, a melyeken a kristályos mészszé vált héjnak számottevő maradványait is lehet látni. Az Aranyosvölgy két köbeiét a 97. ábra mutatja. A Megalodus «b» legnagyobb példánya erősen elferdült, azért méretei csak approximativ értékűek. Hossza 60 mm., magassága 52 mm., vastagsága 34 mm. Az ennél kisebb példány dimensiói 42, 39 és 28 mm., a legkisebb kőmagé 25, 22 és 18 mm. A többi 3 kis kőbél oly sértődött, hogy nem tartom érdemesnek megmérésüket. Megjegyzem még, hogy asszimmetriájuk igen gyenge és épp úgy, mint az «a» megalodus-on a teknő mintázatának vastagságában a különbség néhány milliméter. A legnagyobb példány, a melynek jobb oldala annyira mállott, hogy a kőbél eredeti vastagsága meg sem állapítható, 64 mm. hosszú és 61 mm. magas; egy