A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 74 Ilyennemű megtartásnál a teknőnek, köpenyegnek többnyire gyorsan megkeménykedett külső mintázata a belső mintázatra, a köbéire a külső teknőfelület díszítését szokta rányomni (ú. n, diszítéses kőbél).

1 Az ellenkező eset, azaz a kőköpenyeg formája a kőbélen, ritkán szokott előfordulni. Esetünkben egészen vékony, mintegy 0'3 mm-es pátos minőségű réteg van a sima kőbél és a kőköpenyeg között, s a kőköpenyegen konczentrikus, finom barázdák vonulnak, melyek a teknő növekedési vonalaiból származnak. Könnyen érthető, hogy ezen vékony közbülső réteg, mely többnyire dolomitos mineműségű szokott lenni, mivel hideg sósavval nem pezseg, — ez eredeti héj maradványát aligha mutatja, hanem később finom üregecskében képződött, mely a héj feloldása s eltávolodása után az egymáshoz közeledő külső és belső lenyomat között megmaradt. A szóbanforgó példányból mindenesetre kiviláglik, a mit nagy valószínűséggel fel kell tennünk, hogy a M. Lóczyi-nak redős növekedési vonaláig sima héjfel tilete volt. A nagyobbik példány a Vértesből, Gánt s Puszta-Kápolna között levő szakadékból, PAPP KÁROLY gyűjtéséből való ; a kisebbik termőhelye Veszprém mellett az Aranyosvölgy sziklafala. Megalodns Böckhi nov form 96. ábra. (Megalodus nov. form. «a». Földtani Közlöny id. h. 146. 1.) Ebből az érdekes alakból, egyes hiányos, húsznál több példányon kívül, részben elég nagy es elég tökéletes kőbél fekszik előttem, a melyek megengedik az annak idején csak három fogyatékosan megmaradt példányról elmondottakat kibővíteni és tökéletesíteni, a mire annyival is több okom van, hogy a kőmagvak egyikén-másikán héjtöredékek is találhatók. Ez utóbbi eset áll egy a Papodhegyről származó darabra is, a melyet azonban csak nagy valószínűséggel sorolhatok a M. Böckhi többi példányaihoz, mert csak a jobb teknőnek héjrészletekkel borított magvát 61 mm. magassággal és 55 mm. szélességgel adja elénk s így nincs kizárva az az eset, hogy valamely hasonló, de részarányos alakhoz tartozik. Azonban más kőbelelcen is, a melyek pedig biztosan sorozhatók a leírás alatt lévő alakhoz, találunk héjdarabokat, a melyek oda utalnak, hogy a héj itt is, mint minden megalodus-nál a búb közelében rendkívül vastag, de aztán e vastagságát gyorsan veszti, úgy hogy a kagyló alsó részeiben már meglehetősen megvékonyodik. Tekintsük mindenekelőtt ezen érdekes alaknak három fogyatékos köbeiét, a melyek a két teknő mintázatának részaránytalanságával tűnnek ki. Ennek is, miként a M. Lóczyi-nak bal teknője nagyobb és erősebben domborodott, a különbség azonban úgy mindkét teknő mintázatának vastagságában, mint különösen a búbcsapok különböző erősségében, sokkal csekélyebb. A szóbanforgó alakot továbbá összkerületének magasabb és rövidebb alakja jellemzi, aztán a rövid búbmintázat s ez alatt az igen mély hézag, mely megfelel a lunula helyzetének. Mivel a héjak igen vastagok lehettek, valószínűleg az igen erős búb daczára, a lunula igen kicsiny volt. Jellemző továbbá mindkét teknő mintázatára a széles areafelület. Ekkép ezen kőmag összkerülete igen különböző a M. Lóczyi-étó\. Az area széles és a teknők részaránytalansága legélesebben az areának a bal 1 V. ö. HILBER: Verhandlungen der k. k. geolog. Reichsanst. in Wien, 1878, 11. sz, 226. old.