A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 68 csekélyebb mértékben, teknőegyenló'tlenséget tapasztalnom, továbbá, mert semmi egyéb jelenséget nem figyeltem meg a kőbeleken, melyek feljogosítanának egy új nem felállítására. Tekintve a maradványok fogyatékos voltát, nincs ugyan kizárva, hogy a teknők vizsgálata, ha ezek megvolnának, ilyen tulajdonságokat konstatált volna, ennélfogva a mindenesetre fölöttébb érdekes alaknak beillesztését a 1 ncgalodus nembe egyelőre mint bizonytalant kell jellemeznem és azt feltételeznem, hogy talán, ha majd tökéletesebb maradványok kerülnek elő ezen alakból, szüksége nyílik annak, hogy a M. Lóczyi számára egy olyan új nem állitassék fel, mely még közelebbi összekötő kapcsot nyújthat a megalodontidák és chamidák között. E két családnak nembeli rokonságára már régebben körülményesen rámutattam.

1 Újabban ZITTEL, ki NEUMAYR kagylócsoportosítását elfogadta, ezt a két családot elválasztotta egymástól,

2 a mennyiben a chama-féléket NEUMAYR pachyodontái-hoz, a megalodontidá-kat pedig ugyanannak heterodontái-hoz sorolta. Azonban maga ZITTEL azt mondja: «A pachyodonták valószínűleg a hcterodonták-nk, az egyik teknő megerősítése következtében sajátosan szétoszló oldalágát képviselik és talán a vastaghéju megalodontidák-ból fejlődtek ki. Ehhez a föltevéshez az új alak, melynek tüzetes leírása itt következik, további bizonyítékot szolgáltat. Megalodus Lóczyi n. sp. A 94a—d. és a 95 a—d. ábrákon. A Megalodns Lóczyi alakból először csak két kőbél volt előttem. A nagyobbik jobb megtartású, a 94. ábra erről ad képet, vasútépítés alkalmával a Rátót és Eplény között levő dolomitból került elő.

3 A kisebbik meglehetősen kopott és sérült példány a Czuha völgyből, Zircz vidékéről származik. Rosszabb megtartású állapota daczára igen értékes, a mennyiben a két teknőnek egyenlőtlen kifejlődését épp olyannak mutatja, mint a nagyobbik példány, úgy hogy teljesen meggyőződhetünk arról, hogy a hét kőbél hasonló módon feltűnő egyenlőtlensége, vagyis a teknők belső mintázata a kőbelek megvastagodásának nem tulajdonítható; különben a nagy kőbelek kifogástalan megtartási állapota is kizárja a kőbél deformáczióját. Különösen a nagyobbik példányt véve szemügyre, rajta a következő tulajdonságok láthatók: A bal teknő a kőbél bizonysága szerint sokkal magasabbra domborodott, mint a jobb teknő, azonfelül erősen kifejlődött, nagyon becsavarodott búbja volt. A búbmag erősen görbült és azt hirdeti, hogy a teknő megfelelő része nem volt olyan vastagfalú, mint a Megalodus gryphoides és a M. Tofanae csoportbeli megalodus-féléknél szokott lenni; mert ezeknél a búb mélyen le egészen tömör és a köbéinek megfelelő csapjai ezért viszonylagosan rövidek és alig meghajlottak. Elől a búbcsapok alatt mély benyomulása van a köbéinek, a miből a M. Lóczyi záros lemezének jelentékeny kifejlődésére lehet következtetni. Valószinű, hogy a héj erősen kifejlett lunulával is el volt látva. A mellső izomnyom a köbéinek mind jobb, mind baloldalán nagyon jól van lemintázva, ezen izomnyom kicsiny és kevéssé kiemelkedő. A mellső izomnyom helyzetére és kiterjedésére nézve a 1 R. HOERNES: Die Entfaltung des Aíegalodus-Stammes. — Kosmos, Bd. V, 1881. 2 KARL A. v. ZITTEL: Grundzüge der Palaeontologie, 1895. 275. és 289. old. 3 Ujabban ugyaninnét számos kőbél került napfényre.