A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
12 Bakonyi tri as z-h ra c h iop o dä k. Ugyancsak a Jeruzsálemhegyről és a veszprémi «Conchodon»-márgákból előkerültek még egyes nagy teknő-töredékek, a melyek ettől, avagy valamely vele rokon Cruratula-t6\ valók lehetnek. Továbbá a VI. profil e rétegéből is van itt egykét töredék, melyeknek egyike szintén figyelmet érdemel. Ez ugyanis egy nagy teknőnek a darabja, a mely meglehetősen megnyúlt búbjával ismét inkább a Cr. Damesi-X közelíti meg, azonban rajta, a búbtól kissé távolabb, olyan sugárosan elhelyezett redők szabálytalan kiképződésének jelei mutatkoznak, a minők eddig a Cruratula-csoport egyetlenegy fajánál sem észleltettek. Sajnos, hogy e példánynak a homloktájéka hiányzik. Talán szintén ide tartozik még egy nagyobb töredék, a mely a Cserhát brachiopoda-conglomeratjából (VI. profil c rétegei) való. • Csopak ENy» mint lelethely az Abhandl. d. geol. R.-Anst. XIV, 158. lapján volt felemlítve. Aulacotliyris cfr. Zirlensis WÖHRM. spec. I. tábla, 2—7. ábra; V tábla, 19. ábra. Terebratula (Waldheimia ?) Zirlensis WÖHRM., Jahrb. d. geol R.-A. 1894, p. 649, tab. XIII, fig. 3. A veszprémi márgafauna Waldheimia-féle terebratulidái közt az Aulacothyriscsoport igen jól van képviselve. Az itt elég sűrűn mutatkozó faj egy körded, kevéssé megnyúlt alak, magasan domborodó nagy teknővel, melynek középvonala azonban nincsen kiélezve és oldalai kissé lapítottak; a kis teknő nagyon lapos, csak oldalt és a búbon domborodik fel egy kevéssé ; különben majdnem egész szélességét egy sekély, de széles mélyedés (sinus) foglalja el, a mely a búbtól kiindulva mindinkább szélesbedik, azonban csak keveset mélyed. Ennek következtében a homlokvonal is egy széles és lapos ívben húzódik le. A búb vége nem nagyon erős és élei letompítvák. A héj finoman és sűrűn pontozott és, egy-két növedékgyürűt leszámítva, sima. A kis teknőnek erőteljes középseptuma van, a mely a teknő 3/ 4 részén is túlér. A búbvégben erős, keresztülérő s külső részen nagy mértékben divergáló fogtámasztókkal van ellátva. 1 Egyes példányok odvasak, s ezek belsejében a calcitkristályokkal bekérgezett hosszú waldheimia-szalag is látható. Bizonyos fokú változékonyság mutatkozik a külső alkatban, és pedig a szélesség, hosszúság és vastagság tekintetében, illetőleg ezeknek egymáshoz való viszonyában, de e változékonyság nem nagyobb, mint más rokon alakoknál. Az előrebocsátott leírásból látható, hogy itt egy tipusos Aidacotliyris-ről van szó. Ilyenféle alakok a triaszban nagyon elterjedtek, úgy hogy alig van sztratigrafiai szint vagy faciesképződmény, a melyből azok hiányoznának. A már ismert és itt összehasonlítás alá eső alakok köre tehát eléggé terjedelmes. -— Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a szóban forgó alak a jól ismert Aulacothyris angusta SCHLOTH. sp.-nak az utósarja, s a melytől egyes példányokban alig lehetne megkülönböztetni ; míg, ha a két fajt több példányban hasonlítjuk össze, akkor látjuk, hogy a magyar alak általában valamivel szélesebb, hogy búbvége erősebb, kevésbbé lehajtott és kevésbbé finoman hegyezett és hogy még septumának nagyobb hossza is elkülönítő jelleget képez közte és a felemlített kagylómészalak között. 1 Egy jó koma« utólagosan lett az V. tábla 19. ábráján lerajzolva.
