A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 63 alakokat, mint a Megalodus Gümbeli, Dicerocardium dolomiticum és eupalliatumfajokat magasabban differencziálódott utódok pótolják. Az Echernthal dachsteini meszének korát tehát rhaetiai gyanánt határozhatjuk meg. Lycodus praeliassicus n. sp. Egy gollingi, szürke lemezesmészből való köbéi, a mely közel hasonló nagyságú, mint STOPPANÍ ugyanilyen megtartású eredeti példánya, ettől héjformájában és zárszerkezetében észrevehetőleg különbözik. A Lycodus cor éles hátsó záréle sokkal erősebben kanyarodott, mellső pereme sokkal messzebb előredomborodott, mint a lycodus praeliassicus-ow, azonkívül az új faj héja egészében laposabban domborodott. A bal héj főfoga továbbá egyenesvonalú és nem hajlott, mint a lycodus coron. Bár a jobb teknőben a főfog (Z) hasonló, azonban ezen fog (2, 3) mindkét felső elválasztott része a L. praeliassicus-ow sokkal hegyesebben és élesebben van kifejezve, mint a Lycodus cor tompa képződményei. ADALÉKOK A BAKONY FELSÖTRIASZ-MEGALODONTÁINAK ISMERETÉHEZ. IIOERNES RUDOLF dr. 1 gráczi egyetemi tanártól. Rövidített, összefoglalt lenyomat a Földtani Közlöny XXVIII. és XXIX. (1898. és 1899.) kötetéből. Dr. LÓCZY LAJOS és LACZKÓ DEZSŐ tanár urak szívességéből abba a helyzetbe jutottam, hogy a Bakony felsőtriasz-rétegeiből számos megalodus-maradványt tüzetesen megvizsgálhattam. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a Bakonyból származó maradványok között, miként ez a közlendőkből ki fog tűnni, csaknem valamennyi alpesi megalodus-típus konstatálható volt. Itt is a Megalodus Gümbeli STOPP ., a leggyakoribb alak, e mellett aránylag ritkán a valódi M. triqueter WULF sp. kisebb alakja, valamint a lapos M. complanatiis GÜMB. is megjelenik. Vannak azonkívül a M. gryphoides GÜMB. csoportjába tartozó alakok, melyek hasonlítanak azon alakokhoz, miket az ampezzói Alpokból leírtam 2; azonban egy részükben azoknál is szélsőlegesebb termetűek és jóval magasabbra nyúló búbmaggal vannak ellátva, mint az idézett helyen II. tábla, 1. ábrában lerajzolt Meg. Tofanae R. HOERN. példány. Még a Megalodontidae ZITT. családjába tartozó Conchodus és Dicerocardium STOPP , nemek is képviselve vannak a gyűjtésben és pedig egy olyan alak által, melyet én a Conchodus infr aliassicus STOPP ., illetőleg a Conchodus Schwageri TAUSCH fajjal tartok azonosnak. 1 Két közlemény a SZENTGÁLI ( K ELLNER) ANTAL, GUBÁNYI KÁROLY, PAPP KAROLY dr., LACZKÓ DEZSŐ és LÓCZY LAJOS dr. gyűjtötte megalodonták-ról. Földtani Közlöny XXVIIÍ. (1898.) kötetének 136—150. és XXIX. (1899.) kötetének 323—331. oldalain. 2 R. HOERNES: Materialien zu einer Monographie der Gattung Megalodus. — Denkschriften d. kais. Akad. d. Wiss. Bd. XL, Wien, 1880.
