A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 61 STOPPANI eredeti példányát, a mely a milanói Museo Civico-ban van, más eredeti példányokkal direkte nem hasonlíthattam össze. Azonban a tulaj donképeni eredeti kó'bél

1 gipszmintázata (STOPPANI i. h. Appendice 2, 38. tábla, 3—5. ábra) kizár minden kétséget, hogy az ezen kőbél után készített művészi positiv-mintázatok és ábrák (STOPPANI 39. tábla, TAUSCH 2. tábla, 3., 4. ábra) egészen pontatlanok. A jobb teknő főfoga (

TAUSCH 4. ábra) épp úgy, mint az ezen fekvő két kicsiny részlet nagyon karcsú és éleshátú. Egyebekben is a mi ábráink a zár helyesbbített képét adják a kőbél után. Ennek megfelelően a bal teknőben (TAUSCH-nál 3. ábra) az árok (b) magas pereme (a) nagyon is éles élűnek van 90. ábra. Lycodus cor S

CHAFHÄUTL

. A Conchodus infraliassicus STOPPANI eredeti példányának zára. 2/

3. Z főfog. 2, 3 az oldali fogak töredékei. rajzolva. Ezen helytelen kép alapján és az anyag hiánya miatt, a melyen a kőbél és a héjas példány összefüggése könnyen megismerhető, TAUSCH L. mindkét fajt különbözőnek tartotta. Hogy a Lycodus cor, illetőleg a Conchodus infraliassicus a tulajdonképeni dachsteini bivalva, már azt sokfélekép hangoztatták. Elterjedése Lombardia rhaetiai emeletében, Felső-Bajorország (Soiern) lemezes meszében (a fődolomit és rhaetium határán), valamint Echernthal felső vörös vagy sárgás dachsteini meszében, a fajnak a különböző faciesekben való elterjedésére utalnak. 1 Ne cseréljük össze a hasonlókép STOPPANI-ÍÓI küldött, teljesen helytelen «rekonstrukczióval».