A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Bakonyi triaszspongiák
Bakonyi triasz-spongiák. 19 hatja át. Világosan látszik ez a 8. ábrán, a mely a rekesztéken át készített csiszolatot tárja elő, amiben a fedő egy darabja is megmaradt. Azonban a külső falon is számos csatorna van, a miként ez a 2. és 4. ábrákon látszik. Kicsiny, ritkásan álló kitöltő lemezek is mutatkoznak néha (III. tábla 2. és 3. ábrája). A központi cső, miként valamennyi Amblysiphoncllá-n, a rekesztékfedő belső részének aláfelé való hajlása folytán keletkezik. A rekesztékfedőknek azt a fölfelé való hajlását, a mely az eddig ismeretes két Barroisid-n föllép, semmikép sem észlelhettem. Ellenkezőleg mindig az látszik, hogy a fedő lefelé növekszik, míg az előbbi rekeszték fedőjét el nem éri. Azok a csatornák, a melyek a kamrákat a központi csővel összekötik, miként a Scbargasiá-x\, nagyobbak és kisebb számúak, mint az előbb leírtak. Egy érdekes darab, a mely a Jeruzsálemhegyről származik, a melyet az 5—6. ábrák tüntetnek elő, belső mintázatot tár elő. Központi csöve nagy, szabálytalan és számos kicsiny nyúlványa van, a melyek a csatornákat reprezentálják. A rekesztékek gyűrűként maradtak meg, a rekesztékek és a központi cső között levő csatornák itt is számos kicsiny, hengeres nyúlványokként maradtak meg. Az előttem fekvő anyagból ennek a szivacsnak restaurált képét a 7. szövegbeli ábrán szembeötlőbben rajzoltam le. Váza nagyszámú durva, szabálytalan rostokból áll, a melyekvastagsága a OT — 0 6 mm. között váltakozik, amelyek a hozzátapadó kőzettől élesen elválnak. Közvetlenül a kőzet mellett a rostok világosabbak, mint a belső részen, a hol kristályos, sötét képet nyernek. A Salt-Kange-beli Aviblysiphonella vesiculosa W AAGEN és WENTZEL 1 faj meglehetősen közel áll ezen új alakhoz, azonban a rekesztékek magassága és kitöltése által rögtön megkülönböztethető tőle. Termőhelye: Veszprém, [eruzsálemhegy és a veszprém—jutási vasútvonal I. profiljának h rétegei. — Gyakori. 21. Amblysiplionella n. sp. A II. tábla 17—18. ábrái. Az egyetlen vizsgált példány egy lecsiszolt töredék, a mely mintegy 13 mm. hosszú és 9 mm. széles, a mely korántsem elég arra, hogy egy új faj teljes diagnózisát rajta megalkothatnám. Rekesztékei a felületen alig jelezvék és meglehetős távol és egymástól szabálytalanul eltérülve állanak. A rekesztékek belsejében (II. tábla 11b és c ábráján) kitöltő-lemezek vannak, mint valamennyi igazi Amblysiphonellá-w. Felületén kicsiny, kerek, igen egyenlő, szabálytalan porusok vannak, számuk meglehetős kevés. Központi csöve valószínűleg van, ennek belső falát azonban alig láthattam, és így alakjáról nem sokat mondhatok. Számos finomabb és nagyobb csatornája összeköti a rekesztékeket egymásközt, a központi csővel és a külvilággal. A darabot egy Ceriopora kérgezi be, a melynek nagyobb, kerek nyílásai a felületen élesen látszanak. A nyílások nagy, kerek átmetszető csatornákban folytatódnak, a melyek 1 WAAGEN és WENZEL : Palaeontologia indica, XIII. sor. Salt-Range Fossils I., 7., 923. old., 133. tábla, 1. ábra. 2* 7. ábra. Az Amblysiplionella Lörentheyi n. sp. restaurált képe.
