A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Rendszertani eredmények. 271 A génuszok megkülönböztetésének nehézségeit az e tárgygyal foglalkozó szerzők majdnem valamennyien kifejtik s így az az indítványom, hogy tartsuk meg a Hemipedina-1 tágabb értelemben mint főgénuszt, bizonyos fajokat pedig a Hemipedina-ba (s. str.) és a Diademopsis-ba mint szubgénuszokba soroljunk be, reménylem kényelmesebbé fogja tenni a gyakorlati munkát, mindaddig, míg idevágó tudásunk előbbre nem halad. Végül meglehetős részletesen megbeszéltük a Mesodiadema NEUMAYR-Í, a különféle eredeti példányok megvizsgálása nélkül azonban (melyre idő hiányában nem vállalkozhattam) ez véglegesnek nem tekinthető. Ennek az összehasonlító tanulmánynak az eredménye az lett, hogy két raibli korú bakonyi fajt a Mesodiadema-hoz soroltam, nevezetesen a M. margaritatum-ot és a M. latum-ot, egyet pedig: a Hemipedina (Diademopsis) incipiens-t a Diademopsis ősi alakja gyanánt értelmeztem. Mint később kiemeltem (238. 1.), a Mesodiadema latum azt az interambulacrális töredéket is magába látszik foglalni, melyet v. WÖHRMANN fenntartással az ő Cidaris Schwageri-jához sorolt, hogy azonban a töredék a faj holotípusát képviselő tüskével fajilag azonos-e, azt eldöntetlenül kell hagynunk; valószínűbbnek látszik, hogy tüskéit a Bakonyban az e munkában Radiolus lineola (243. 1.) 1 néven leírt alakok némelyike képviseli. A triászkorú Echinoideák tüskéi, különösen a St. Cassianról származó nagyszámú alakok a szisztematikusok számára a zavarok örökös forrását jelentették. A nehézségek végleges megoldása nem remélhető előbb, míg az ismert alakok mindenike meghatározható pánczéllal félreismerhetetlen összetartásban elő nem kerül. Minthogy azonban ilyen felfedezések nem nagy számban Ígérkeznek, igyekeznünk kell más módszerek révén elérni azt, amit lehet. Az előrenyomulásnak két útja van, mely eredményeket igér. Ezek egyike a pánczélon elfoglalt helyzettel vagy az egyéni növekedéssel összefüggő változások tanulmányozása s nagy sorozatok összehasonlítása, ha lehetséges, a biometria segítsége mellett. Ezeknek a módszereknek a fejtegetése a 142—145. lapokon található meg, konkrét alkalmazásukat pedig a tüskék ama nagy sorozatának tanulmányozása illusztrálja, melynek összes alakjait, bár nagyon különböznek egymástól, mégis sikerült egyetlen fajra, az Anaulocidaris testudo-ra vissszavezetni s az A. Buchi-hoz tartozó megfelelő, bár kevésbbé teljes sorozattól megkülönböztetni. A másik módszer a vékonycsiszolatok tanulmányozása mikroszkóp alatt, melyet utóbbi időben dr. HESSE fejlesztett ki (1900). Ennek a módszernek az előbbivel kombinált alkalmazásn, úgyszintén a típuspéldányok gondos tanulmányozása arra képesített engem, hogy következtetéseimet valamivel szélesebb tényleges alapokon fogalmazzam meg, mint a minőkre eddig törekedtek. Ezek a tanulmányok számos olyan tüskealak megvizsgálására késztettek, mely a Bakonyból ez idő szerint nem ismeretes. Idevágó eredményeim közül néhányat az előző fejezetekben közöltem. Ez okból talán hasznos lesz e helyen az elfogadott fajok rövid synopsisát közölni, felsorolván főbb synonymáikat is. A Cidaris nevet bizonyos fajok számára egyszerűen csak azért használtam, mivel majdnem mindig használták s nem kell belőle többet kiolvasni, csak annyit, hogy a tüske Cidarida természetű. 1 Sajnálatos körülmény, hogy a Diademoidákról szóló eme tanulmányomnál nem voltam abban a kellemes helyzetben dr. TORNQUIST A. «Die Diademoiden des württembergischen Lias» cz. értékes dolgozatát felhasználhatni. (Zeitschr. deutsch, geol. Ges. LX., 378—384. 1., XV—XIX táb., 1908 nov., továbbá 385—430. 1. (1909). Amennyiben következtetéseink megegyeznek, teljes függetlenségük annál nagyobb nyomatékot fog azoknak kölcsönözni.
