A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Morfologiai eredmények. 259 Némely karbonkorú nyél már magasabb szinteken is visel kacsokat, csakhogy ezek nem örvös állásúak, a nyél izülő felületeinek semmiféle szembetűnő elváltozása nem jár velük karöltve, és határozott orientációjuk nincsen. Ezeknek az alakoknak a nyelében aránylag bő lument találunk, úgy hogy a belőlük a kacsokba átmenő idegek lefutási irányát mi sem korlátozza. Ha a nyél s annak lumenje szűkebbé lesz, akkor a nyél axiális idegeinek kevesebb terük marad a mozgásra s a belőlük kiinduló ágak határozottan radiális vagy interradiális helyzetűek kezdenek lenni, az axiális rostok (axial cords) radiális vagy interradiális elhelyezkedésének megfelelően. így a kacsok is határozott irányokba kénytelenek beállani. Ez az elrendeződés még pontosabbá lesz, mikor a kacsok örvökbe illeszkednek, a mi fokozatosan következik be, a syzygiumok és a velük kapcsolatos működések kialakultával. Világos, hogy az oldalidegeknek ez a meghatározott meridiánokra történt korlátozása a nyél stromájára is hatással kellett hogy legyen, mely minden esetre odairányult, hogy legalább is az örvök szomszédságában az idegmeridiánok közé ékelt csoportokba szorította össze a ligamentumrostokat. Az említett Pentacrinus venustus-nál már most azt tapasztaljuk, hogy a bordák közvetlenül a cirrusok felett ismét elérik eredeti hosszúságukat, a közbeeső darabon azonban megrövidülnek; arra következtethetünk már most, hogy ez a megrövidülés a ligamentum-kötegek koncentrációjának a következménye. Ez a szerkezet még messze áll a Pentacrininákétól, minthogy a radiális bordacsoport helyén itt mindössze egyetlen radiális bordával találkozunk. Az Isocrinus-ok sorában, úgy látszik, az I. candelabrum izülő felületei a legkezdetlegesebbek. A szirom udvarok még kicsinyek, bizonytalanok, s az aránylag hosszú bordák a kerület felé közeledve felfelé görbülnek, úgy hogy valamivel párhuzamosabbak a perrádiussal, mint a «Pentacrinus venustus*-nál. E között a két alak között fel kell tételeznünk egy olyan állapotot, melyben a bordák a helyett, hogy párhuzamosak maradtak volna a perrádiussal, inkább a sziromudvarból kezdtek legyező módjára kisugárzani. így a radiális bordacsoport kialakulása felé az első lépés a magános radiális borda elvesztése, vagy megváltozása volna s a helyébe két borda lépne, mely a kerületen, a perrádiuson szögben találkozik. A következő fokon két pár borda találkoznék szögben a perrádiuson, ily módon kezdetleges radiális bordacsoportot alkotva; ezt az állapotot tényleg meg is találjuk az I. candelabrum kisebb nyéltagjaiban (39. és 42. 1.). Az Isocrinus scipio-nak is nagyon kevés számú radiális bordacsoportja van és nagyon lehetséges, hogy az ennél a fajnál gyakran található magános, rövid radiális borda inkább a «Pentacrinus venustus» hosszú radiális bordájának a maradványa, semmint az adcentrális bordapár módosulata. Könnyen elképzelhető, hogy ezek a kezdetleges állapotok miképen haladtak a radiális bordacsoportjaiba több bordapárt felölelő fejlettebb állapot felé, a minek a történetét itt tovább folytatni nem lesz szükséges. A Pentacrinina-nyél típusa alig hogy kialakult, máris az Isocrinus, Pentacrinus és Balanocrinus génuszokra jellemző három irányban el kezdett ágazni. Az olyan alak, mint az Isocrinus Hcrcuniac (49. 1.) nagyon érdekes, mivel bizonyos fokig mind a három génusz bélyegeit egyesíti magán. Ha a radiális bordacsoportokat a perrádiusra merőlegesen álló bordák sorozata alkotja, akkor csupán a radiális háromszög kiszorítása, továbbá a kerületi bordák megkurtítása és egyenlővé tétele volna szükséges ahoz, hogy a Balanocrinus-éhoz hasonló izülő felület keletkezzék. A radiális háromszög megnövelése viszont a sziromudvarok megnyújtásával kap17*
