A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
254 A Bakony triászkorú tüskésbó'riíi. vonatkozólag széleskörű ismeretei vannak, elítélt volna engem, ha a kort illetőleg egyedül a tüskék alapján érveltem volna. A cserháti tüskék cassiani fajokhoz voltak ugyan sorolhatók, a pánczéltöredékekre azonban ez nem áll. Nagyon lehetséges tehát, hogy a tüskék valójában nem tartoznak ugyanazokhoz a fajokhoz, mint a velük izomorf cassiani alakok; a pánczélok eltérők lehetnek, s a tüskéket mégsem lehet megkülönböztetni. Bár a dolog természeténél fogva rendszerint a tüskéket és a pánczéltöredékeket szükségképen különböző neveken kell tárgyalnunk, még sincsen jogunk feltételezni, hogy közülök azok, melyek egy és ugyanabban a kőzetben fordulnak elő, különböző fajokat képviselnek, — így tehát a tüskékre sem alapíthatunk nyomósabb következtetéseket, mint a minőket a pánczéltöredékek is megbírnak. Ha egyáltalán valamikor lehetséges eltérni az imént megállapított általános elvektől, ügy ez csak akkor történhetik meg, ha a tüskék száma elég nagy ahoz, hogy a változatok teljes sorozatát tanulmányozhassuk (mint az Anaulocidaris testudo esetében), avagy ha a vizsgálati anyag megtartása oly kedvező, hogy lehetővé teszi a mikrostructura részletes megvizsgálását és összehasonlítását. A két módszernek persze karöltve kellene haladnia, de ez a bakonyi anyag esetében ritkán lehetséges. A leírások olvasói mindazonáltal észrevehették, hogy a meghatározásoknál ezeknek a modern módszereknek az alkalmazására a legnagyobb gondot fordítottam. Szerencsére módomban volt ezenfelül az egyéb raibli lelőhelyekről származó ritka példányok közül néhányat tanulmányozhatni s kimutatni, hogy a megegyezés még sokkal szorosabb, mint a minőt az előzőleg publikált nevek alapján várhattunk volna. Nem ismételhetem elégszer, hogy azok az érvek, melyek csupán a megelőzőleg közölt listákon és feljegyzéseken alapulnak, ritkán kielégítők. A rétegek aprólékosabb alosztályozása a kövületek szabatosabb leírását és meghatározását követeli, s oly azonosításokat, melyek a tudomány korábbi állása mellett megállották a helyüket, állandóan újabb bírálatoknak kell alávetni. Ez az oka annak, hogy ebbe a munkába sok olyan faj megvitatását kellett felvennünk, mely a Bakonyban egyáltalán nem fordul elő, s hasonlóképen számos egyéb helyen sincs meg, a hol állítólag találták. Felemlítésre méltó példái ennek az Isocrinus propinquus és az Anaulocidaris Buchi. Másrészt elállottam egyes feljegyzések megvitatásától (pl. PICHLER, 1857, 1866), olyan esetekben, midőn nem vizsgáltam meg a példányokat, melyeken alapulnak. Ez magyarázza meg azt, hogy nyíltan mellőztem a Cidaris alata, a C. Roemeri és C. cf. dorsata különálló tüskéit, melyeket WÖHRMANN és KOKEN (1892, 171. 1.) írtak le a Schiern fennsík raibli rétegeiből. Ezek közül az elsőről és az utolsóról csupán annyit mondhatunk, hogy a pocidiformis és marginata néven leírt raibli mutációkhoz tartozhatnak, míg a C. Rocmcri-nek vélt alak C. parastadif, erá-nak bizonyulhat. A koteli triászból, Bulgáriából származó fajok nevei, melyeket BAKALOW P. úr (1905) előzetes jelentésben közölt, érdekeseknek látszanak, de míg a leírások meg nem jelentek, természetesen nem szólhatunk hozzá a dologhoz. Az ő nomen nuduma: a Cidaris poculiformis emlékezetünkbe idézi a mi Cidaris alata poculiformis-uvk és C. dorsata marginatá-nk circumapicális tüskéit, s arra utal, hogy ezek a lerakódások raibli korúak lehetnek. TOULA Entrochus insignisé-1 idézve kimutatja, hogy ezek a különös nyéltagok, melyek annyira hasonlók a krétakorú Austinocrinus-ra, valójában triászkorúak, s nem tartoznak a cenománba, a hová TOULA sorolta őket (1890, 347. 1., VI. táb., 3—6. ábr.). Azok a példányok, melyeket BAKALOW úr volt szíves nekem a típus-lelőhelyről küldeni (Brit. Mus. E 14076.), arra utalnak, hogy ez a faj átmeneti alaknak tekinthető az Encrinus és az Isocrinus
