A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Diadematoida tüskék. 237 esetben alakul ki, ha az utóbbi elegendő ideig marad meg ugyanegy szintben. A C. linearis és a C. bicarinata közötti különbség tehát az utóbbinak lapított oldalára és gyenge oldalgerinczeire szorítkozik. A két oldalt gerinczes (bicarinate) alak ritka volta már magában véve faji függetlensége ellen szól, s már a St. Cassianról származó anyag egyedül is hajlandóvá teszi az embert arra, hogy LAUBE eljárását helyeselje. Szerencsére erős bizonyítékot szolgáltatnak mellette eg}! közel rokon faj bakonyi példányai, melyet a különböző lelőhelyeken együtt előforduló hengeres, összenyomott és kétoldalt gerinczes (bicarinate) tüskék képviselnek, melyek közül némelyeknek van nyakuk, másoknak nincsen. így tehát az a hét vagy nyolcz név, melylyel vizsgálódásunk megkezdődött, vissza volt vezethető két kétségtelen fajra, melyek számára a MÜNSTER-féle C.ßexitosa és C. lineáris neveket tartottuk meg, továbbá egy kétes fajra, a C Meyeri KupsT.-re, mely talán a C. linearis synonymája. Mindazonáltal szükséges lesz a C. biformis MüNST.-re is kiterjeszkedni, a mely faj néhány töredéken alapul. Proximális barázdás részlete nyilván a nyaka; más szóval a tüskéknek igen hosszú nyakuk van, mely tény arra utal, hogy még nem fejlődtek ki teljesen. Distális részletének, vagy testének kicsiny töredéke a mellett szól, hogy valamely C. similis-hez hasonló alakkal rokon, vagy azonos, nyaka ellenben magában véve a C. linearis-sal volna összetéveszthető. Annyira, hogy MÜNSTER szavait idézve «einzelne Bruchstücke zu zwei verschiedenen Arten zu gehören scheinen». Mindazonáltal, úgy hiszem, hogy a C. biformis egyszerűen csak fiatal alakja valamely más fajnak, s hogy a későbbi szerzők felismerésére irányuló törekvéseik során az imént említett két faj töredékeit sorozták be hozzája. így a közül a három tüske közül, melyet KLIPSTEIN czédulája «No. 636, C. biformis» czímen foglal össze, az egyik [E 4683] kétségkívül C. linearis, a másik [E 4684] C. similis-nek látszik, a harmadik [E 36485] pedig leginkább KLIPSTEIN saját C. Meyeri-jére emlékeztet. A legutóbbi példány alapja legömbölyített, félgömbhöz közeledik, vápájának szegélye gyűrű képében kiemelkedik, mely bordás lehetett, de mállás folytán elhomályosodott; sima gyűrűje után igen alacsony nyak következik, mely világosan elkülönül a testtől, s finom, hosszanti barázdák borítják; teste, mely talán koptatás folytán kicsiszolódott, átmetszetben köralakú, s mielőtt kihegyesedik, kissé megvastagszik. Alacsony, mélyen befűződött nyaka bizonyítja, hogy a példány nem C. biformis, s különös, hogy éppen ez a bélyeg oly szembetűnő LAUBE 9 a és 9 b (X. táb.) ábráin, annyival is inkább, mivel azokon a példányokon, melyek czéduláik szerint a rajzok eredetijei volnának, nem ismerhető fel. Az az axiális üreg, mely a LAUBE-féle 9 b ábra eredetijén látható, erős bizonyítéka annak, hogy a példány C. linearis. LAUBE 9 a ábrájának eredetije, mely 7'6 mm hosszú és legszélesebb helyén 24 mm széles, valószínűleg ugyanahoz á fajhoz tartozik. Az osztrák földtani intézet gyűjteményében egy másik példánynak, — melyet LAUBE C. biformis gyanánt czédulázott, de nem ábrázolt, — határozott rövid nyaka van, mely mindössze 2'5 mm hosszú, átmérője pedig 2'4 mm, tehát nem egyezik meg a diagnosissal. LAUBE 9 c és 9 d ábrájának eredetije nem hasonlít MÜNSTER ábrájához s bár a distális végén látható finom bibircsek a C. lineárissal szemben megkülönböztethető bélyegnek volnának minősíthetők, a Bakony területéről származó s alább leírandó anyag mégis azt bizonyítja, hogy ez az alak kétségkívül a C. linearis típusának lehetséges változata. A C. biformis-ra vonatkozólag mindebből az következik, hogy a faj nem állhat meg, minthogy valószínűleg a C. similis vagy a
