A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Radioiis raiblianus. 225 átmegy az axiális lumenbe. Normális kerületi tüskéi buzogányalakúak, nem barázdásak, díszítésük apró bibircsekből áll, melyek rendszerint hosszanti sorokban ülnek, de ferde, vagy haránt elrendezést is mutathatnak, különösen a test egyik lapján ; nyakuk alacsony árok, gyűrűjük kiugró, lekerekített, sima; vápájuk szegélye kiugró, sima. A leírt anyag. — Három teljes tüske és 22 töredék a Jeruzsálemhegy raibli rétegeiből, beleértve azt a kettőt is, melyből vékony-csiszolatok készültek. Közülök a fontosabbak a—q-val jelölvék. Holotípusa a XIII. tábla, 399, 400. ábráiban feltüntetett e jelű tüske. A példányok leírása. — Bár egymás között alakra és díszítésre nézve eltérnek, e példányok mégis a Cidaris Wismanni—Wacckteri-csoport általános tulajdonságaival bírnak. Alakjuk a közelítőleg lándzsástól (sublanceolate), mely főleg a kisebb példányokon észlelhető, gyengén hegyesedő buzogányalakúig változik; dorsoventrális lapítottságuk igen csekély, a legnagyobb átmérőnek legfellebb 0'15 része (Ji példány). A méretek alább következő táblázatából kitűnik, hogy a faj eléri bármelyik bakonyi C. Wismanni vagy C. Waeckteri példány kétszeres nagyságát, s nagyobb a C. parastadiferá-nál is. Az a, b, e jelű három ép példánynál a legnagyobb átmérő viszonya a hosszúsághoz középértékben 0"22 mm. Ezek a példányok bizonyára a faj rövidebb és duzzadtabb alakjai közül valók, s az inkább buzogányalakú tüskéknél, a minők pl. a h és j (401, 403. ábra), az arányszámnak kisebbnek kellett lennie. Ha a viszonyszám a /-nél nem volna kisebb, mint az a-nél, akkor a j hossza 36'5 mm lenne. Minthogy azonban a h és j töredékek a test distális feléből származnak, minthogy továbbá hegyesedésük mértéke igen lassú, világos, hogy hosszúságuknak ez a becsértéke nagyon is kicsiny; a k nagyon könnyen elérhette a 60 mm hosszúságot. Díszítésük majdnem teljesen bibircsekből áll, melyek legömbölyödöttek, a tövisszerű felé hajlók, igen kevéssé distális irányba merednek, s még a legkiugróbbak is igen alacsonyak a test vastagságához viszonyítva; így pl. az e-nél 0'3 mm nyire, a k-nál legfellebb 0'4 mm-nyire állnak ki, s ez utóbbi a legnagyobb érték, melylyel találkozunk. Bibircseik eloszlása szerint a példányok két sorozatba oszthatók, melyeket nem akarok varietásoknak nevezni. Az a, b, c, f, g, k, j, m, n, o, p példányokon vagy egészen rendetlenül, vagy némileg határozatlan hosszanti sorokban helyezkednek el. Az utóbbi állapot legjobban a b, c és f példányokon észlelhető. Ezekben a sorokban a bibircsek messze állanak egymástól, 1*7—2'8 mm távolságban, a tüske nagyságának megfelelően, maguk a sorok ellenben sokkal szorosabban állanak, mondjuk egy esik belőlük minden milliméterre. Minthogy a bibircsek a szomszédos sorokban váltakoznak, egyszersmind ferde sorokba is rendeződnek, melyek néha kereszteződnek, mint a b-nél, néha csupán egy irányban figyelhetők meg. A g és p-nél ez a ferde sorakozás világos, a hosszanti sorok ellenben nem vehetők ki. Ez azután átmenetül szolgál ahoz az elrendezés-módhoz, mely a d, e, k és q példányokon látható, ahol legalább is a lapok egyikén a bibircsek határozott haránt sorokban ülnek. Az e példány egyik lapján hét ilyen sor van, ezek közül a test közepe táján lévők 3 mm-nyire vannak egymástól. Azok a bibircsek, melyek ezeket a haránt sorokat alkotják, hosszanti sorokba is rendeződnek, utóbbiakból hatot a test egyik végétől a másikig követhetünk, míg a proximális régióban még két további sor látható. A bibircseken kívül a díszítésnek alkalmilag más elemei is vannak, melyeket A Balaton tudom, tanulmányozásának eredmények I. köt. 1. rész. Pal. függ. 15
