A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris parastadifera , és de coratissima. 215 Az alak rokonsága. — Hasonló azokhoz a tüskékhez, melyeket QUENSTEDT (1875, 194. 1., LXVIÍI. tábla, 66—71. ábra) a C. Hausmanni képviselőinek tekintett, s a C. dorsalá-xa vezetett vissza. E tüskék, nagyságukat és bizonyos fokig a bibircseik sorakozását tekintve, hasonlók a C. Hausmanni-hoz, s -közelednek hozzá alapjuk ferdesége révén is. Mindazonáltal eltérnek a típusos C. Hausmanni-Xó\ abban, hogy határozott nyakperemük nincsen, s a testükről hiányoznak a bordák. A díszítés inkább a C. Hausmanni tofaceá-va emlékeztet, a példányok azonban ettől is eltérnek a többi bélyegek alapján. Nem hiszem tehát, hogy több közük volna az igazi C. Hausmanni-hoz, mint QUENSTEDT példányainak, bár meglehet, hogy e faj irányában történt variációra mutatnak. Hogy ezek a kicsi tüskék a C. dorsatá-ra volnának-e visszavezetendők, az más kérdés. Bélyegeik elég jól alakultak, úgy hogy nem tekinthetők egyszerűen fiatal alakoknak. Meglehet, hogy e faj másodrendű tüskéi; ha azonban másodrendűek, akkor könnyen meglehet, hogy valamely más, igen eltérő jellemű fajhoz tartoznak. Cidaris parastadifera. 1 (XIII. tábla, 375-392. ábra és XVI. tábla, 447. ábra.) 1865. Cidaris parastadifera S CHAFHÄ UTL K. E. : N. Jahrb. f. Mineral., 1865, 796. 1., V. tábla, 8 a —TI ábra. 1865. Cidaris cf. marginata lit. G OLDFUSS, S CHAFHÄUTL K. E. : op. cit. 791. 1., V. tábla, 2, 2 a. ábra. 1889. Cidaris parastadifeta SCHAFH., V. W ÖHRMANN S.: Jahrb. geol. Reichsanst Wien, 195. 1., V. tábla, 19. ábra. Diagnosis. — Cidaroida, melynek elsőrendű tüskéit a következő mikrostructura jellemzi: finom, szorosan elhelyezkedő septumok görbe vonalakban, ferde szögek alatt keresztezik egymást, s a kerület közelében legyezőszerűen rendezkednek el; axiális complexusuk kicsiny. Normális kerületi tüskéi buzogányalakúak, dorso-ventrális irányban összenyomottak, díszítésük erős, különálló, subequális bibircseket viselő szabályos, hosszanti bordákból áll; a bibircsek tövisszerűek, vagy duzzadtak, az egyik (? adapicális) lapon szembetűnőbbek; adorális tüskéi lándzsá sabbak, adapicális tüskéi inkább a kulcsalakhoz közelednek (subclaviform); nyakuk alacsony, de világos, sima; gyűrűjük legömbölyödött, sima; vápájuk pereme kiugró, sima. H o 1 o t í p u s a egy Echinoida ovális felszíne, melyen a pánczél szerkezete nem ismerhető fel; 11 tüske övezi, eredetije SCHAFHÄUTL 8. ábrájának. A típus lelőhelye a Wetterstein hegység. Színtje: „ein gleichfalls schwarzgrauer, etwas verwitternder, und dann schmutzig gelblichbraun erscheinender Kalkstein", melyről most kiderült, hogy raibli. Megjegyzések az eddigelé leírt példányokra. — A holotípus tüskéi kerületiek és infra-ambitálisak. Azok a tüskék, a melyeket SCHAFHÄUTL a C. marginatá- rávezetett vissza, WÖHRMANN (1889, 195.1.) pedig a C. parastadiferá-hoz helyezett át, circumapicálisaK, vagy talán másodrendűek. WÖHRMANN a következő lelőhelyeket említi: Ostreás-mészkő, Haller Anger, Bärenalpe, stb. Tizenkilenczedik ábrájának eredetije Ueberschaliról való, a Haller Angerről, s jelenleg a müncheni Palaeontologiai Museumban őriztetik, melynek vezetői szívesek voltak megengedni nekem, hogy megvizsgáljam (XIII. tábla, 375. ábra). 1 Ez a korcs szó (helyesebben parastadophora) azt jelenti : támpilléreket viselő (pilaster-bcaring).
