A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
212 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. ekkor kétségkívül megközelítené azt, amelyet HESSE diagrammja feltüntet. Az idős test bordái azonban, mint láttuk, nem szabályosak: hullámosak, újonnan képződött bordák választják el őket, majd ismét összeolvadnak. Meglehet továbbá, hogy viszonylagos helyzetük növekedésük folyamán eltolódik, úgy hogy az egymást követő legyező-rendszerek megszűnnek egyenes, sugaras vonalon feküdni. A stereom felszívódása és újbóli lerakódása az echinodermáknál jól ismert módon valószínűleg itt is bekövetkezett a mélyebb rétegekben, még inkább elhomályosítva a feltételezett eredeti symmetriát. Ily módon talán összhangzásba lehet hozni DR. HESSE diagrammját az én jobban kidolgozott ábrámmal. Egy jól kifejlődött legyező-rendszer háromszorosan kinagyított képének (449. ábra) beható tanulmányozásakor kitűnt, hogy szabálytalan hálószemekből álló complexusból indul ki, melynek szemei többnyire nagyobbak, mint a rákövetkező sugaras részletéi. Ez a kezdetleges complexus meglehetős hirtelenül megnyúlt szemekből álló sugaras hálózattá változik át; a septumok szétterjedve, villásan elágaznak, s a háló szemei is kitágulnak. Mindenik rendszer tehát kicsiben megismétli a közönséges C. Waechteri-féle típus rendszerét, kezdetleges complexusa mintha csak az axiális complexus megismétlődése volna. Az Echinodermák eme szövetében azokon a helyeken, a hol kevesebb a stereom, ott több a stroma; a rendes axiális complexusnak pedig az a feladata, hogy tápláló nedveket küldözzön szét a stroma lacunáin keresztül, s hogy megkönnyítse az idegek áttörését. Olyan esetekben, midőn Echinodermák, vagy más gerincztelen állatok vázai elég gyorsan kövesülnek meg, a stroma nem bomlik fel teljesen, hanem megszenesedik, s a stereomnak ama szövetei, vagy mezői, a hol legnagyobb bőségben volt jelen, az ilyen kövületeknél sötétebb színük révén tűnnek fel. 1 Ez magyarázhatja meg azokat a sötét foltokat, melyek a kiinduló complexusokat jelzik, daczára annak, hogy a sötét festőanyagot nem sikerült szénszemecskékre felbontani, mint a C. trigona tüskéiben. A bakonyi anyag. — Egyetlen tüske a Cserhát (Leitner-udvar) cassiáni rétegeiből (XII. tábla, 368, 369. ábra). Alakja a körte és orsó közé esik. Hossza 4-8 mm. Legnagyobb átmérője 1*7 mm. Átmérője a gyűrűnél 0'8 mm. Egy milliméter szélességre 3 borda és 3—3'5 bibircs esik. Alapjának jellemző szerkezete, bár kissé kopott, felismerhető (369. ábra). „Cid at is"' Hausmanni mut. nov. tofacea} (XII. tábla, 370, 371. ábra.) 1904. Cidaris Hausmanni WISSM., BROILI : Palaeontographica L, 154. 1., XVII. tábla, 25, 26. ábra. Diagnosis. — Kisebb termetű C. Hausmanni, melynek átlagos hossza 3 5 mm; bordái elmosódottak, s a test distális végén elmosódott, szabálytalan bibircsekbe mennek át, aránylag keskeny árkok helyezkednek el közöttük, a bordák bibircsei csökevényesek, vagy majdnem olyanok; alapja kevésbbé ferde, mint a típusos alaké. 1 Bizonyítékokat és példákat találni ennek az állításnak a támogatására a „Note on the colour of certain Cyathocrini" cz. dolgozatban, BATHER, 1893, „Crin. Gotland, I.", Svensk. Vet.-Akad. Handl. XXV., No 2, 151. 1. — V. o. továbbá B ULLEN N EWTON R. (1907) érdekes dolgozatát : „Relics of coloration in Fossil Shelles", Proc. Malac. Soc. London, VII, 280—292. 1., XXIV. tábla. 1 Tofaceus vagy tophaceus, minthogy to phi is-ban, azaz tufában találtatott.
