A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
210 A st. cassiáni példányok leírása. Egy csomó, látszólag e fajhoz tartozó British-museumbeli példány közül kiválasztottam nyolcz biztosan ide tartozót (E 9510—E 8517) a külső alak, — és egy kilenczedik hasonló termetűt (E 9518) a mikrostructura tanulmányozása czéljából. Az E 9515 példányról, bár distális része nem egészen ép, ábra készült (XII. tábla, 367. ábra), mivel díszítése és alapja igen világosan látható. Méreteiket milliméterekben, s még néhány más tulajdonságukat a következő táblázat foglalja magában : Leltári szám ..... E 9510 E 9511 E 9512 E 9513 E 9514 E 9515 E 9516 E 9517 Termet körteduzzadt duzzadt orsógömbölyduzzadt körteorsóTermet alakú orsóalakú orsóalakú alakú ded orsóalakú alakú alakú Hosszúság 4"5 4-9 5-5 5-9 6-6 7-0 7-3 7-6 Legnagyobb átmérő • . S 2-8 \ 2-7. 3-2 2-0 4-1 3-2 3'6 2-7 Legnagyobb átmérő • . S 2-8 \ 2-4 1-9 39 3-0 2-4 Átmérő a gyűrűnél . 11 1-0 1-4 1-0 1-6 1*5 1-7 1-2 Bordák száma 1 mm szélességen 3-3-5 2-5-3 2-5-3 2-5-4 2-3 2—3 2—3 2 Bibircsek száma 1 mmhoszszúságon 4-5 3-5 3-4 3—4 p 3—3-5 3—4 3-4 Az alakok folytonos sorozatot alkotnak: vékony orsó-alakú, duzzadt orsóalakú, körtealakú, gömbölyded; az összes közbeeső állomások megvannak közöttük. Ha két átmérő szerepel, akkor az első mindig abban a sagittális síkban méretett, melyet az alap ferdesége határoz meg. Minden esetben, midőn különbség fedezhető fel, a sagittális átmérő nagyobb a haránt átmérőnél; ebben a tekintetben a faj eltér a legtöbb, — ha ugyan nem az összes, e munkában tárgyalt egyéb fajtól. A sagittális sík rendszerint összeesik a dorso-ventrális síkkal, ezt azonban a jelen fajra vonatkozólag nem bizonyíthatjuk be. A bordák és bibircsek számát a legnagyobb átmérő szintjében becsültem meg. Ha a különböző lapokon változatosság észlelhető, úgy a finomabb bordák tartalmazzák a kisebb bibircseket. Az E 9514 bordái simák, talán kopottak, úgy hogy a bibircsek, ha kövesülés előtt léteztek is, most már meg nem számolhatók többé (v. ö. LAUBE 1865, 13 a, ^ ábra). A bibircsek rendesen legömbölyödtek, a bordákon ülnek, s mindenik bordán egymás között subequálisak. Az E 9517 bordái vékonyak, köröskörül egyenlő távolságban futnak egymástól, bibircsei pedig töviskék, melyek distális irányban merednek; ez a példány leginkább megközelíti LAUBE 13 b f és KLIPSTEIN 14 g ábráit. A bordák és bibircsek nagysága, vagy közei és a ferde alap jelezte tengelyek között semmi határozott kapcsolat nem látszik fennállani: nincsen finomabb díszítése valamely adorálisnak tekinthető lapján, s oldalsó bordák sem tűnnek szembe rajta. A bordák és bibircsek közelítő egyenlősége folytán a díszítés első pillantásra szabályosnak látszik, tüzetesebb vizsgálat alkalmával azonban kiderül, hogy egy és ugyanaz a borda ritkán halad végig a test egyik végétől a másikig, s ha mégis megteszi, akkor rendesen görbe. Azok a bordák, melyek a distális végen a legerősebbek, proximális irányban gyakran elenyésznek (E 9517); gyakran újabb, kisebb bordák jelentkeznek a test közepén, különösen a duzzadtabb alakoknál, s a bordák distális irányban haladva, gyakran jobbra vagy balra hajolva, páronkint vagy hármasával összeolvadnak. így a díszítés távol áll attól a szabályosságtól, mely a C. similis, vagy éppenséggel a C. Waechteri-féle alakok lényeges tulajdonsága, s ez kétségkívül némi fényt vet a mikrostructura sajátosságaira is.
