A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris scrobiculata és fustis. 191 A második érv tökéletesen igaz, ha a pachicardiumos tufákból származó tüskéket a St. cassiani C. scrobiculatá-va\ hasonlítjuk össze ; mihelyt azonban az igazi C. dorsata kerül szóba, akkor a dr. BROILI említette elváltozási mód csodálatosan észlelhető a raibli mutáció marginatán, ez pedig nem olyan természetű, mint a C. scrobiculata. A harmadik érv elveszti bizonyító erejét, ha figyelembe vesszük, hogy a bibircsek a cassiani C. scrobictilatán kifejlődtek volt. Kétségtelen C. dorsatá-bó\ semmiféle kopás vagy mállás nem fog C. scrobiculatá-t csinálni, és viszont; díszítésüknek igen eltérő természetét nagyított ábráink világosan kitüntetik (XI. tábla, 317, 334, 337—339. ábra). A C. scrobiculata tüskéi nem csupán a cassiani típusból a Pachicardiumos tufabeli típusba történt csekély mutációt állítják elénk, hanem mindenik sorozatban változatos alakjaink is vannak, melyek valószínűleg a pánczélon elfoglalt helyzettel kapcsolatosak, amennyiben a körtealakúak valószínűleg adorálisak, a csonkítottak pedig adapicálisak voltak. A C. scrobiculatá-nak nevezett tüskék végül minden tekintetben olyan sorozatokat szolgáltatnak, melyek a C. dorsata sorozataival párhuzamosíthatok és sehol sem látok világos átmenetet az egyik feltételezett fajból a másikba. A bakonyi anyag. — Egyetlen rossz megtartású tüske a veszprémi VI. szelvény g-vel jelölt rétegéből (336. ábra). Ez a töredék, mely csupán a testből áll, 4'2 mm hosszú, legvastagabb részében átlag 3 mm átmérőjű. Körtealakú, gömbölyded felé hajló; felszíne bár kopott, a jellemző gödröcskék világos nyomait mutatja, különösen a distális régiójában. „Cidaris" fustis. (XII. tábla, 34C, 341. ábra.) 1865. Cidaris fustis L AUBE G. C., Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math.-Naturw. Cl. XXIV, 2. rész, 290. 1. X. tábla, 4, 4a. ábra. 1875. Cidaris fustis L AUBE, QUENSTEDT A : Petrcfactenk. Deutschlands, 198. 1., LXVIII. tábla, 92—95. ábra. LAUBE diagnosisa így szól: Radiolus cylindricus, facies undique glabra, collis brevis, fossa articularis parva, glabra. A cassiani pé 1 d á n y o k megbeszélése. — Ez a faj igen kétes. Rendkívül ritka s az a kevés példány, melyet hozzája soroltak, mind rossz megtartású. A wieni Geologische Reichsanstalt gyűjteményében van néhány töredéke, közöttük a holotípus. A British Museumbeli KLIPSTEIX-gyűjteményében egyetlen ide tartozó töredék sincsen, ha csak a C. Meyeri eredetijeit ide nem soroljuk, mely feltevés esetében természetesen a C. fustis synonymája lenne a C. Meyeri-nek. LAUBE holotípusa erősen görgetett s megfurkált példány, úgy hogy a „facies glabra" véletlen is lehet. A felszín továbbá nem egészen „undique glabra", mivel a nyak felé még több nyoma van rajta a hosszanti bordázatnak, mint a mennyit LAUBE 4a. ábrája feltüntet. Hengeresnek sem volna szabad a tüskét nevezni, mivel bilaterálisán valamelyest összenyomódott, proximális felén négy lapja lévén, kettő a hátán, kettő az elején. Distális végén nagy üreg nyílik az egyik oldala felé, mely arra mutat, hogy nagy axiális csatornája volt Ugyanezt a bélyeget mutatják QUENSTEDT ábrái is. A holotípus általános alakja, kicsiny alapja és hosszanti bordázottsága az
