A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

184 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. még durvábbak, mint a c és d-nél. Az oldalgerinczek (lateral keels) szabálytalanul fűrészesek lehetnek, az őket alkotó töviskék (spinelets) tökéletlen összeolvadása folytán. A bibircsek néha kiszélesednek s úgy tűnnek fel, mintha végeiken kicsi gödrök koptatódtak volna ki, pl. a jeruzsálemhegyi h példányon (294. ábra). Ezt nem szabad összetéveszteni azzal a képződménynyel, mely bizonyos C. scrobiculata nevű tüskéken észlelhető. E kerületi tüskék adradiális lapjának sagittális vonala a lapát proximális felében homorúan, distális felében domborúan görbül. E tüskék egyikének microstructuráját már fennebb leírtuk (1. 181. 1., XIV. tábla, 441. ábra). A supra-ambitálisoknak feltételezett tüskéket módosító folyamat kezdetét a jeruzsálemhegyi e példány mutatja. (295. ábra.) Az adapicális lap distális felében kissé behorpadt s a bibircsek, melyek ferde haránt sorokba hajlandók rendeződni, lepréselt töviskék alakját kezdik ölteni. Az I. bevágásból egy kicsi tüske distális végének töredéke kerül elő, melynek jele a (296—298. ábra). Ez igen vékony s adapicális lapján néhány nagy bibircset visel, míg a szegélye felé kissé hullámos, de nem bibircses. Adorális lapjának distális vége felé a bibircsek megnövekednek, kiterjeszkednek s a felületen elterült hengeres töviskék látszatát keltik. Olyan tüske distális vége lehet, mely alakra nézve a jeruzsálemhegyi j példányhoz hasonlított (299—300. ábra), de nagyobb volt annál. A J-nél a zászlók sajátságos módon elterjeszkednek a test rovására, oly alakot hozva létre, mely hasonló a később leírandó Radiolus penna-hoz. A supra-ambitális tüskék nagyobb eltéréseket mutatnak a cassiani alakoktól. Jó példája ennek a szépen megtartott / jelű jeruzsálemhegyi holotípus (301., 302. ábra). Ennek gyönyörűen fűrészes (distális részében majdnem hullámos) szegélye van köröskörül az egész lapátján. A kisebb bibiresekből az adorális lapon 3 vagy 4 esik 2 mm hosszúságra, vágy szélességre. Az adapicális lap proximális felében a bibircsek kiszélesednek, ellapulnak s négy haránt sorban elhelyezkedve 7 mm hosszú teret foglalnak el; a lap distális végén sekély kehelyszerű mélyedés van, melynek közepén kisebb bibircsek ülnek. Hasonló vonás észlelhető egyéb jeruzsálemhegyi tüskéken, valamint az I. bevágásból származók egyikén (b) is. Utóbbinak (303, 304. ábra) adapicális lapja a distális végén kissé behorpadt s a horpadást proximális oldalán bibiresekből álló, szabálytalanul görbülő szalag szegi be. Azokon a tüskéken, melyek feltevésünk szerint az adapicális régióból származnak, ennek a horpadásnak, vagy kehelynek a további kifejlődése azt a serleg alakot eredményezte, mely a mutáció nevét sugalmazta. Ezek egyikén, az I. bevágásból származó c-n (305. ábra) a lapát bilaterális symmetriája még szembetűnő, a proximális bibircs-szegély folytatólagosan átmegy a tüske distális szegélyébe és sekély kelyhet övez körül, melynek közepén néhány borda vagy bibircs foglal helyet. Az I. bevágásból származó másik, d jelű adapicális tüskén (306, 307. ábra) az eredeti bilaterális symmetria alig fedezhető már fel; a bibircsszalagok folytonosabbak, majdnem köröskörül fogják az egész tüskét; a kehely széle helyenként szabálytalanul hullámos. A példány általános termete kehelyalakú korallra emlékeztet, a kehelyben ülő szemölcsök szabálytalan columella látszatát keltik. A legutóbb leírt tüske egészen jól beillenék C. dorsatá-nak is, minthogy azonban e faj normális példányai az I. bevágásból nem ismeretesek, valószínűbb, hogy C. alata. Van azonban egy hasonló tüskénk a Jeruzsálemhegyről, a hol a C. dorsata meglehetős közönséges. Ez a tüske (jele g; 308, 309. ábra) világosabban