A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
.4 tüskék. Cidaris adata. 179 nak, mint az ábrák. Hátra van még az a kijelentés, hogy a C. semistriatá-nál „die Gelenksgrube . . . vergezogen und sehr ausgedehnt" („protracta expansa"). Úgy hiszem, ez annyit jelent, hogy a vápa a tüske adapicális felülete felé irányul s erre az irányra harántul kiszélesedett. Ezt az ábrákon nem látni, s amennyiben a példányok e tekintetben eltérést mutatnak, az mindig igen csekély, s megerősíti abbeli nézetemet, hogy a két alak közötti különbség egyedül a pánczélon elfoglalt helyzetükkel függ össze. A normális C. aiata viszonya a C. dorsatá-\\oz másféle természetű. Igen könnyű volna bebizonyítani, amit MÜNSTER-ÍŐI lefelé számos szerző fenntartott, elhitetni igyekezett, vagy hallgatólag megengedett, hogy t. i. e két alak között éles határ nem vonható. Könnyű olyan példányokat felmutatni, melyeket nem lehet határozottan inkább az egyik néven nevezni, mint a másikon. így az egyetlen vonás, mely a C. alata bizonyos tüskéit a C. dorsata bizonyos tüskéitől megkülönbözteti, az oldal gerinczben rejlik; ez azonban igen gyengén kifejlődött is lehet, s a kissé lapult tüskéktől kezdve, melyeknek elülső oldala durvábban szemcsés, mint a hátulsó, — az olyanokig, melyeknél az oldalak mentén elhelyezkedett szemcsék tövisekké nőnek meg, — végül az olyan tüskékig, melyeknél e tövisek alapjai összeolvadtak, oldalgerinczet alkotva, — az összes közbülső állomások megfigyelhetők (1. a British Museumban lévő E 4514. számú három példányt, melyeket KLIPSTEIN C. dorsata néven adott át, de a melyeket elődöm, GREGORY J. W. a C. alatá-hoz tett át). A gerincz kialakulása tényleg nem egyéb, mint hatványozott megnyilatkozása a szemcsék abbeli természetes törekvésének, hogy hosszanti sorokban helyezkedjenek el. Másfelől a rendelkezésünkre álló adatok ellentmondanak az olyanféle feltevéseknek, melyek szerint az „alata" típusú lapított, gerinczes tüskék valamely egyénen az inkább fütykös alakú „dorsata" típusú tüskékkel együtt fordultak volna elő, vagy pl. az egyik féleség a pánczél bizonyos meghatározott régiójára szorítkozott, más régiók pedig a másik féleséget viselték volna, avagy az egyik féleség az egyén fiatal korára lett volna jellemző, míg a másik a felnőtt állatban jutott volna túlsúlyra. Hogy mindezeknek éppen az ellenkezője áll, az abból a tényből következik, hogy úgy „dorsata", valamint „alata" típusú tüskék mindenféle nagyságban és a pánczél különböző régióival vonatkozásba hozható változatos alakokban megtalálhatók. Majdnem az egész rendelkezésemre álló anyag két sorozatra : atata és dorsata típusúakra osztályozható, s e két szembetűnő sorozat között aránylag kevés az átmeneti alak. Ebből kifolyólag a tüskék változatairól szóló fejezetben kifejtett elvek (142. 1.) alapján a két faj megkülönböztetése jogosult. Nagyon valószínű, hogv ez a két faj, a C. alata és C. dorsata egy közös ősi fajból származott, melynek szabályosabb kulcs- vagy buzogány-alakú (baculiform) perifériális tüskéi voltak. Két bizonyíték utal ebbe az irányba. Először is figyelembe veendő, hogy AGASSIZ cotípusai semmiesetre sem képviselik a fajnak St. Cassianban kifejlődött normális típusát: határozottan inkább kulcsalakúak, s két lapjukon egyenlőbb, de kevésbbé szabályosan elrendezett bibircseket viselnek. Az eredeti példányok Buchensteinről valók, meglehet tehát, hogy nem egykorúak a cassiani példányokkal, hanem valószínűleg a felső wengeni rétegekből származnak. 1 1 OGILVIE—GORDON Maria dr. 1907 decz. 26-iki levelében valószínű szintjük gyanánt a dolgozata 16. lapjával szomszédos tábla 7-ik rétegét jelöli meg. Quart. J. Geol. Soc. XLIX ; 1893.
