A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
178 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. Nem volna helyén való itt megvitatni a fenti besorozásokat. Elegendő annak a kijelentése, hogy KLIPSTEIN fajára vonatkozó nézetem a British Museumban levő eredeti példányok tanulmányozásán alapul, melyeket az előző irók, úgy látszik, nem láttak. Hasonlóképpen tanulmányoztam MÜNSTER, LAUBE és BROILI eredeti példányait, úgyszintén a British Museumban lévő, főképp KLIPSTEIN gyűjtötte bőséges anyagot is. A legfontosabb példányok természetesen AGASSIZ syntípusai. Ezek közül a British Museum állattárának birtokában négy gipszmásolat van, melyek AGASSIZ számozása szerint: x 8, x 11, x 14 és x 23-al jelölvék. Közvetlen gyakorlati fontossággal két elhatározásom bír, nevezetesen a C. semicostata beolvasztása a C. alatá-ba, s a C. dorsata kizárása. Ez némi indokolásra szorul. A Cidaris semicostatá-nak nevezett tüskék, úgy látszik, oly egyének orális régiójából származó kisebb tüskék voltak, mely egyének ambitális régiójukban a C. alata rendes alakjait viselték. E két alak finomabb szerkezete, mint HESSE (id. mű 230. 1.) kimutatta, megegyezik, s az alakjukban vagy díszítésükben feltételezett valamiféle eltérések alapján választattak el. A közölt diagnosisokból és leírásokból azonban nem könnyű kihámozni, hogy ezek az eltérések voltaképpen miben nyilvánulnak. MÜNSTER két diagnosisának összehasonlításából kiderül, hogy a C. semicostata egyetlen sajátos bélyege az adorális lap distális végén lévő négy vagy öt éles metszésű hosszanti borda, míg az egyetlen jellemvonás, mely kizárólag a C. alata-va szorítkozik, egy-egy éles gerincz mindkét oldalán. A szöveg elég világos, de nem egyezik a táblákkal: a 20 b ábrán, mely a C. semicostatá-t ábrázolja, legfellebb két borda mutatkozik, míg a C. alata bordái a 2 f ábrán alig különböztethetők meg a C. semicostata bordáitól a 20 a ábrán. Viszont a C. alata 2 / és d ábráin feltüntetett oldalgerinczek nem igen különböznek a C. semicostata mindkét ábráján világosan feltüntetett, élesen lapított oldalastól. LAUBE diagnosisai elég világosak, de ellentmondásban vannak úgy a saját, valamint MÜNSTER leírásaival és ábráival. így a C. alata nál „colli brevi" ről, a C. semistriata-ná\ pedig „collis longus"-ról beszél, de a C. alata leírásában „deutlicher langer Hals"-ról van szó. Laube ábráin a C. alata nyaka éppen olyan hosszú, sőt hosszabb, mint a C. semicostatá-é. A C. alata-nál „ facie granulosa" olvasható, a C. semistriatá-nk\ „facies glabra vei striata"; minthogy e tüskék adapicális felszíne úgyszólván változhatlanul szemcsés, a „facies" szó csupán az adorális felszínre vonatkozhatik, csakhogy erre vonatkozólag azt olvassuk, hogy a C. alata némely tüskéin „gewöhnlich an verkürzten Individuen ... die Graunlation auf dieser Seite ganz fehlt, dagegen eine Anzahl vom Scheitel ausgehender Furchen über dieselbe verläuft . . . zuweilen nur bis in die Mitte des Stachels" — egészen úgy, mint a C. semicostatá-ná\. A C. semicostata árkai LAUBE szerint a nyakig terjedhetnek, ami ismét csökkenti a két faj közötti különbséget. A legnagyobb fontosságot LAUBE a „processus laterales aliformes"-nek tulajdonítja, melyek szerinte elválasztják a C. alatá-i az összes többi cassiani fajoktól; hasonló szárnyalakú nyúlványokat tüntetnek fel azonban a C semicostata-ra vonatkozó ábrái is, különösen a 3 c, d, e, melyeket összehasonlíthatunk a C. alatá-ra vonatkozó 8 g és m ábrákkal. A vápa szélét a C. alatá-nál simának mondja, de a C. semicostatá-ná\ vagy simának, vagy bordázottnak, — MÜNSTER szerint csakis sima. A tényleges példányok maguk sem felelnek meg jobban a megállapítani szándékolt diagnosisok-
