A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

A tüskék. 143 egyén megtekintésekor kitűnik, hogy nem csupán az egyenlő rangú tüskék változnak némileg, hanem ezenfelül határozott fokozatos alakváltozás is észlelhető, a tüskének a pánczélon elfoglalt helyzetével összefüggésben. Némely Cidaridáknál, nevezetesen a Goniocidaris clipeata DoED.-nél ez egészen szembetűnő s ahhoz Sem fér kétség, hogy e triászkorú Echinoidák közül is akárhánynál előfordult. Az Anaitlocidaris testudo-bó\ rendelkezésünkre álló bőséges anyag lehetővé tette a tüskék teljes sorozatának rekonstrukcióját, megerősítve ilymódon az A. Bnchi ritka példányaira vonatkozólag már eddig nyilvánított nézeteket. Egyéb triászkorú fajoknál a változatosság, úgy látszik, hasonló természetű volt s általában főbb vonásaiban a következőképen nyilvánult. Az adorális felszín tüskéi aránylag kicsinyek s alakjukat tekintve egyszerű s valószínűleg kezdetleges típushoz közelednek. Lehetnek hengeresek, kissé bunkósak, vagy kissé lapátalakúak. DOEDERLEIN azt is megjegyzi róluk, hogy nincsen díszítésük. Valószínűleg majdnem mindig lehetetlennek bizonyulna rokon fajok között adorális tüskéik alapján különbséget tenni. A perifériákon ülő tüskék aránylag megnyúltak s határozottan bilaterálisak, a mennyiben adorális felszínük eltér az adapicálistól s rendesen kevésbbé szembetűnő díszítéssel bír; a tüske gyakran kissé lefelé hajlik, úgy hogy a vápája, — mely, mellesleg mondva, haránt irányban megnyúlt, — nem áll merőlegesen a test tengelyére. Ez a lehajlás lehetővé teszi azt, hogy a tüske adorális felszínét „belső"-nek, az adapicálist „külső"-nek nevezzük. Úgy látszik, ezek a kerületi vagy ambitális tüskék azok, melyek legtisztábban viselik magukon a faj bélyegeit. A circumapicális, vagy rövidebben „apicális" tüskéknél ezeket a bélyegeket kissé elhomályosítja egy további módosulás: a tüske a pánczélra merőleges helyzetet vesz fel s aránylag rövidebbé lesz; gyakran distális irányban elterül, néha annyira, hogy gombaalakot ölt s határozott bibircseket vagy töviseket növeszthet. Míg az ambitális tüskék valószínűleg helyváltoztatásra, vagy az állat lehorgonyozására szolgálnak, addig ezek az elterült apicális tüskék valószínűleg az egész állat, különösen pedig az apicális rendszer szerveinek védelmére valók. Elváltozásuknak figyelemreméltó példái ismeretesek a recens tengerekből is, ilyeneket ábrázolt pl. DOEDERLEIN (Japanische Seeigel, VI, VII. tábla); ennek a kiváló szaktekintélynek az az állítása azonban (op. cit. 34. 1.), mely szerint ezek a kiszélesedett végű tüskék először a krétában fordulnak elő, ez alkalommal tévesnek bizonyult, mivel a triászkorú tüskék (és pedig akár a St. cassianiak, akár a bakonyiak) egynémelyike alig marad el mögöttük. Itt is láthatók ellapult tövisek és gallérformájú elterülések, ha nem is olyan szembetünőek mint azok, de mindenesetre hasonlóak azokhoz, melyek DOEDERLEIN szerint csupán recens fajokon volnának észlelhetők. Szélső esetekben igen nehéz, talán lehetetlen rokon fajok apicális tüskéit megkülönböztetni egymástól; az actinális és apicális tüskék között viszont oly nagy az eltérés, hogy különálló kövületek esetében a példányok nagy sorozatának hosszadalmas tanulmányozása szükséges annak a felismeréséhez, hogy ugyanahhoz a fajhoz tartoznak. A változatok másik félesége a korral jár. A tüskék imént leírt osztályainak sajátosságai fiatal korban sokkal kevésbbé szembetűnők s a rokon fajok tüskéi ilyen körülmények között kevésbbé eltérők. Haránt metszetekben néha egyetlen tüskén végig nyomozható a korral járó vonások fokozatos kifejlődése. A triászkorú Echinoidáknál kétségkívül meg voltak azok az egyéni eltérések, melyeket a zoologusok most élő leszármazottaikon ismernek. Ezeknek az egy adott fajon belül mutatkozó változatoknak a határait csupán a pánczélon elfoglalt helyzetre és korra nézve is hasonló tüskéken végzett mérések hosszú sorozatai révén