A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
4 rágókészülék maradványai. 135 utat, melyet ennek a fajnak be kellett futnia, — bizonyos szemölcsök megnövekedése s az ambulacrálisoknak ebből kifolyólag történő egyesülése nagyobb lemezekké viszont a további fejlődés irányát mutatja. Itt említhetjük meg, hogy a „Cidaris" olifex QUENST.-nek hasonló jellegű ambulacruma van (1. a 120. lapon); különösen említésreméltó az a körülmény, hogy a nagyobb szemölcsök alkalmilag e fajnál is minden második ambulacrálison ülhetnek, akárcsak a mi fajunknál. Ilymódon, bár lehetetlen ezeket az ambulacrumokat a Bakonyból származó interambulacrálisokkal egyénileg összekapcsolni, mégis támogatják azt a feltevést, mely szerint azok az interambulacrálisok részben a fejlődés hasonló átmeneti állapotában lévő korai Diadematidáktól származnak. Ez ismét egy újabb jelenség, mely arra a következtetésre kényszerít bennünket, hogy az átmenet a Cidaridáktól a Diadematidákhoz lassan, majdnem észrevehetetlen lépésekkel történt, melyek az egyes egyén fejlődéstörténetében is kinyomozhatok. A rágókészülék (jaw-apparatus) maradványai. A Bakony triászkorú kőzetei 14 laternatöredéket szolgáltattak, melyek a következőképen oszlanak meg a különböző szintek között: pyramis , , , . rotulák fogak resztetek ° Cserháti csoport ... 2 2 — Jeruzsálemhegyi csoport .9 -— 1 Ennek az elosztódásnak a különössége valószínűleg az objectumok kicsinységének a következménye, melyből kifolyólag a gyűjtésük inkább véletlen, mint elhatározás dolga. Mindezek a példányok a szerkezetnek azt a típusát mutatják, mely a recens Cidaridákon is látható, az eddig közölt megfigyelésekből azonban nem tűnik ki világosan, hogy ez a típus csupán erre a családra szorítkoznék; meglehet, hogy a Regularia Ectobranchiata korai képviselőiben is fennmaradt. Nem volna tehát semmi biztos alapja annak, azon elmélkedni, vájjon e töredékek részben, vagy valamennyien melyik határozott génuszhoz tartozhattak. Mindazonáltal ajánlatosnak látszott e töredékeket leírni és ábrázolni, anyagot szolgáltatván eképen eme csodálatos készülék esetleg megírandó fejlődéstörténetéhez. Természetes, hogy a triászkori időkben a fejlődés régen túl volt már a korai állapotokon, hiszen jól kifejlődött laternája volt már a szilurbeli Palaeodiscus-nak és Echinocystisnek is. Azonban e korai alakok és valamely recens Echinus laternái között jelentékeny eltérések vannak, sőt eltérések vannak még közöttük és a recens Cidaris között is. Az efajta kövesült maradványok részletes összehasonlító tanulmányozása ugyanolyan becsesnek bizonyulhat, mint a recens alakok leírása LÓVÉN „Echinologica u-jában (Bihang K. Svenska Vet.-Akad. Handl. XVIII, Afd. IV, 1. sz. 1892 júl.). Megjegyzések a terminológiára vonatkozólag. — Talán nem lesz felesleges hangsúlyozni azok előtt, a kik esetleg hozzájárulhatnak egy ilyen tanulmányhoz, hogy mennyire kívánatos volna a szabatos és elfogadott elnevezések használata. Azt a zavart, melyet az elnevezések dolgában némely újabb írók okoztak (a kik, sajnos, úgy beszélnek,
