A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
132 A Bakony triászkoiú tüskésbőrűi. A faj rokonsága. — Az interambulacrálisok tekintélyes szélessége, mely magasságuk négyszerese, a főszemölcsök viszonylagos kicsisége, a másodrendű szemölcsök nagyságának gyarapodása és sorozatos elrendeződésük arra indítja az embert, hogy ezt a töredéket inkább a Diadematidákhoz, semmint a Cidaridákhoz sorolja. Tényleg nem is lehetne beosztani az Eotiaris, Microcidaris vagy Triadoci daris génuszok egyikébe sem. Az a tény, hogy minden interambulacrális oszlophoz két vagy három szemölcssor tartozik, mutatja, hogy a fajt inkább a Diademopsis-hoz kell sorolni, mint a Mesodiadema-hoz, vagy a Hemipedina-hoz (s. str.). Mindazonáltal a Diademopsis ismert fajaitól elválasztják kezdetlegesebb jellemvonásai: a fogacskák, — az interradiális perignathikus nyúlvány maradványai, — a másodrendű szemölcssorók szegényes kifejlődése. Mindez igen érdekessé teszi a fajt, mivel éppen olyan, mint a minőt ezen a szinten várhatunk ama feltevés alapján, hogy a Diademopsis függetlenül fejlődött ki valamely Triadocidaris-féle Cidaridából. Diadematoida ambulacrum, a. (IX. tábla 214, 215. ábra.) A leírt anyag. — Ambulacrumrészlet anyakőzeten, a jeruzsálemhegyi XI. szelvény i jelű rétegéből. Cassiani korú. A példány leírása. — Ez a töredék mindenik oldalán körülbelül 24 teljes ambulacrálist foglal magában. Az egész töredék hossza 8 mm, de a teljes ambulacrumok csak 6'7 mm-nyi hosszúságot foglalnak el, a görbület húrja mentén mérve. Az ambulacrum legnagyobb szélessége 3'8 mm ; adorális irányban kissé megfogy. A perradiális mezőn két rendesen váltakozó sora van a nagy, kúpos, kétségesen lyukas szemölcsöknek, melyeknek nagysága az ambulacrum mindkét vége felé csökken. Ezek között s majdnem körülvéve őket, kisebb, változó nagyságú szemölcsök helyezkednek el. A hol a nagy szemölcsök nagysága csökken, ott ezek a kisebbek nagyobb számban jelentkeznek s közülük azok, melyek a nagyobbakkal egy vonalba esnek, néha szembetűnőbbek. A nagyobb szemölcsök száma egy sorban 10—12, úgy hogy egy-egy ilyen szemölcs két ambulacrálisnak felel meg. Ez az elrendezés mindazonáltal nem egészen szabályos, megzavarják különösen azok a szembetűnőbb szemölcsök, melyekről említettük, hogy előfordulnak a kisebb, közbeiktatott sorozatban. A fő meridionális sor bizonyos szemölcsei a többiek rovására megnövekednek és átnyúlnak az egymást követő ambulacrálisok közötti varratokon, míg az ambulacrálisok külsőbb részletei egészen világosak maradnak. Az átnövés az ambitális régióban kifejezettebbnek látszik. Ez a példány tehát erősen támogatja azt a nézetet, melyet először LAMBERT nyilvánított (Bull. Soc. Yonne, 1900, 8. 1.) a nagyobb lemezeknek elsőrendű lemezekből történő kialakulására vonatkozólag, csakhogy az itt elért fokozat kezdetlegesebb, mint a Diademopsis serialis-é, melyet ő ábrázol, a mennyiben itt egyáltalán nem mondhatjuk, hogy határozott nagyobb lemezek léteznének. A perradiális mező szélessége a legszélesebb helyén 1"3 mm, egy főszemölcs átmérője pedig kb. 0"6 mm. Egy ambulacrális magassága ugyanabban a régióban 0'3 mm. A perradiális mezőtől kezdődőleg az ambulacrum eleinte szelíden, majd később meredekebben lejt. A két podiális pórus a szelid belső lejtőn van. A külső lejtő az adorális rész felé meredekebbé lesz, mint azt a Triadocidaris persimilis-né\ is leírva találjuk. Minden egyes ambulacrális lemez külső részlete adapicális irányban
